Agyhártyagyulladás: tünetek, kezelés
Avagy ismerjük meg azt, amitől félünk!
Az agyhártya-gyulladás az a kórkép, amelyről az átlagember alig valamit tud, és amit tud, az sokkal inkább pánikot, félelmet keltő, mint a valóságot híven tükröző információ.
h i r d e t é s
Napjaink egyik vezető híranyaga valamennyi televíziós-és rádiócsatorna híradójában, valamennyi napilap az első oldalon foglalkozik vele. Azzal a kórképpel, amelyről az átlagember alig valamit tud, és amit tud, az sokkal inkább pánikot, félelmet keltő, mint a valóságot híven tükröző információ. Természetesen a GYÓGYHÍREK, mint viszonylag kis példányszámú lap nem vállalkozhat arra, hogy gyökeresen megváltoztassa a hazánkban lassan már-már eluralkodó pánikhangulatot. Tekintettel azonban arra, hogy főként gyermekes szülők olvassák ezt az újságot, és hogy sajnos a gyermekek korosztálya is igencsak érintett ebben a kérdésben, kötelességünk, hogy ezzel a témával foglalkozzunk.
Az elkövetkezőkben nem várjanak részletes számadatokat arról, hogy kik, mikor, hogyan betegedtek meg Magyarországon gennyes agyhártyagyulladásban, hiszen ezt nap mint nap olvashatják a napilapok hasábjain. Inkább megpróbálunk közérthető formában néhány alapvető tudnivalót leírni az agyhártyagyulladás tüneteiről, a betegség lefolyásáról, a kórokozókról, a betegség terjedésének módjáról. Reméljük, hogy ezzel segítünk olvasóinknak, hogy a sok-sok téves és félinformáció helyett valóban pontos ismereteket szerezhessenek erről a valamennyiünket érdeklő és érintő betegségről, és segítsünk abban, hogy a mindenkiben érthetően kialakult félelmeket eloszlassuk.
Először is, mi tulajdonképpen ennek a betegségnek a lényege, és hogyan keletkezik? A gyulladás a meningitis esetében a lágy agyhártya(ák) gyulladását jelenti, vagyis a kórokozó a központi idegrendszerbe kerül, azt betegíti meg. Eközben számtalan biokémiai folyamat zajlik le, melyek során többféle, részben a kórokozó, részben saját immunrendszerünk által termelt anyag, fehérvérsejt stb. gyűlik a gyulladás helyére, az agyhártyára, és ott különböző reakciókat eredményez.(pl. vérbőség, vizenyő, szövetkárosodás stb.) Ezeknek a folyamatoknak a következményei jelennek meg a klinikai tünetek formájában. Ezeket észleli a beteg, és ezek alapján születik meg az első vizsgáló orvos diagnózisa, melyet a laboratóriumi vizsgálatok tesznek bizonyossá.
Sajnos azonban a klinikai tünetek nem minden esetben vetik fel egyértelműen az idegrendszeri gyulladás lehtőségét, mert hasonlatosak lehetnek a télen egyébként gyakori influenza-szerű megbetegedések tüneteihez. Van azonban néhány alapvető jellemző, melyek fennállása a laikusokban is fel kell, hogy vesse, a betegség az idegrendszert is érintheti.
Ezek a tünetek a következők:
- Általában magas láz
- Erős fejfájás
- A tudati állapot zavartsága (a beteg nem reagál a helyzetnek megfelelően, vagy egyáltalán nem reagál az ingerekre, esetleg csak fokozottan aluszékony, vagy éppen ellenkezőleg túlzottan nyugtalan, csecsemőknél vigasztalhatatlan, semmire sem szűnő, magas, sipító hangú sírás jelentkezhet)
- A beteg elesett, rossz általános állapotú, közérzete rossz, a gyermek nem játszik, fekszik, nem eszik, nyűgös, nyugtalan, vagy folyamatosan alszik.
- Járása bizonytalanná válik, szédül, hányingere van, hány.
- Esetleg látászavarról számol be.
- Lefektetve típusos esetben jellegzetes módon fekszik, ún. vadászkutya-tartásban (oldalán fekszik, lábait sokszor felhúzva, fejét hátraszegi, és ellenáll, ha előre akarjuk hajlítani)
- Súlyos esetben a testén kiütések jelennek meg, melyek száma gyorsan nő. Ezek a kiütések valójában apró bevérzések, melyek rendkívül súlyos állapotra utalnak.
- Összességében, ami leginkább jellemző az agyhártyagyulladások minden formájára, függetlenül attól, hogy milyen kórokozó okozza, az a folyamat rendkívül gyors előrehaladása, gyakorlatilag az órák alatt bekövetkező rosszabbodás, mely a megfelelő orvosi kezelés nélkül többnyire végzetes.
- Éppen ezért a felsorolt tünetek bármelyikének észlelésekor egyértelműen az tanácsolható a szülőknek, hogy azonnal vigyék orvoshoz a gyermeket, aki ezután speciális klinikai vizsgálatokkal megerősíti, vagy elveti a meningitis diagnózisát.
Amennyiben az agyhártyagyulladás gyanúja az első orvosi vizsgálat alapján nem zárható ki, a beteg kórházba, lehetőség szerint fertőző osztályra kerül, illetve olyan osztályra, ahol a megfelelő elkülönítése a többi beteg védelmében lehetséges. A biztos diagnózist a laboratóriumi vizsgálatok, elsősorban az agyfolyadék (liquor) különböző vizsgálatai alapján lehet felállítani. Így lehet különbséget tenni a vírus, illetve a baktérium okozta agyhártyagyulladás között, illetve a liquor tenyésztésével a kórokozó baktériumot lehet pontosan azonosítani. Mivel ez utóbbi 1-2 napot vesz igénybe, de addig a kezeléssel nem lehet várni, már az első agyfolyadék vizsgálatok, a klinikai kép és a különböző ún. gyorstesztek alapján megkezdhető a beteg gyógyítása.
A gyógykezelés valamennyi gennyes agyhártyagyulladásos esetben igen komplex, intenzív ellátást igénylő feladat, melyre kizárólag csak jól felszerelt kórházi körülmények között kerülhet sor. A kezelési elvekre vonatkozó szakmai irányadások gyakorlatilag egységesnek tekinthetők az egész országban, s ezen előírások megegyeznek a nemzetközi gyakorlatban a világ fejlett országaiban alkalmazott és eredményes gyógyító elvekkel. A gyorsabb és pontosabb diagnosztikának, az egyre modernebb gyógyszereknek, az intenzív therápia fejlődésének és a rehabilitációnak köszönhetően napjainkban a gennyes agyhártyagyulladás okozta halálozás csökken, és csökken a komolyabb idegrendszeri károsodások (pl. nagyothallás) kialakulása.
A jelenlegi magyarországi probléma kapcsán sokan valószínűleg életükben először szembesültek azzal, hogy ez a betegség hazánkban, bár igen kis számban, de minden évben előfordul, és bizony vannak halállal végződő esetek is. Azt gondolom, sok betegséggel kapcsolatban vagyunk így, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy mi, vagy hozzátartozóink elkaphatják, megbetegedhetnek benne. Szintén a mostani események hívták fel arra a figyelmet arra, hogy milyen sokféle kórokozó lehet ugyanannak a betegségnek a hátterében, és hogy bizony vannak olyanok ezek között, melyek terjedése emberről emberre a többinél gyorsabb, kifejezettebb, vagyis ami járványos megbetegedést is okozhat. Melyek ezek?
Agyhártyagyulladást okozhatnak baktériumok és vírusok. A vírusok okozta megbetegedés sokkal enyhébb, sokkal jobbindulatú, mint a bakteriális. Ezek közé tartozik például a kullancsok által terjesztett vírusok okozta agyhártya és agyvelő gyulladás. De számtalan enterovírus, mumpsvírus, egyes baktériumok, gombák is okozhatják ezt az ún. limfocitás meningitist. A kullancsencephalitis ellen már évek óta forgalomban van aktív és passzív immunizálásra alkalmas védőoltás. Ilyen vírusos agyhártyagyulladás jelentkezett járványos formában tavaly Romániában.
A baktériumok okozta gennyes agyhártyagyulladás (meningitis purulenta) okozza hazánkban most a riadalmat. Az előzőekben ennek e tünettanát, kórlefolyását vázoltam. De ezt a kórképet is nagyon sokféle baktérium okozhatja, és ezek közül csak néhány ölthet járványos formát.
Gyerekekről lévén szó, tudnunk kell, hogy minden korcsoportnál más-más baktérium okoz elsősorban agyhártyagyulladást.
- Újszülöttkorban legjellemzőbb a Escherichia coli (bélben élő baktérium), a "B" csoportú Streptococcus (a szülőcsatornából kerülhet az újszülött szervezetébe, ha az anya baktériumhordozó)
- Csecsemő-és kisgyermekkorban
- Haemophilus influensae b (jelenleg már kötelezően védőoltást kapnak ellene a csecsemők)
- Neisseria meningitidis (meningococcus , több, mint 10 altörzse ismert, közülük elsősorban az "A" és "C" tipusok felelősek a komolyabb járványokért. Hazánkban főleg a "B" típus található meg, amely az egyedien előforduló (sporadikus) esetekért felelős.)
- Streptococcus pneumoniae (az ún. lebenyes tüdőgyulladás gyakori kórokozója)
Láthatjuk tehát, hogy a gyermekeknél különösen nem egységes ez a kórkép, habár a klinikai tünetek gyakorlatilag azonosak. Mivel azonban különbözőek a kórokozók, így eltérő a védekezés módja és a gyógykezelés is.
Az újszülöttek fertőzése mindig a közvetlen környezetből, az anyától, az ápoló személyzettől ered. A "B" csoportú streptococcus a termékeny nők igen magas százalékában a hüvelyben megtalálható, azonban csak nagyon kis arányban jut át a gyermekbe, és ezek közül is csak minimális esetben okoz megbetegedést. De a kórkép veszélyessége miatt ma már a legtöbb terhesgondozóban ellenőrzik, hogy a várandós mama nem hordozó-e, és ha igen, akkor megfelelő prevenciót végeznek a szülés előtt.
A haemophilus influensae b elleni védőoltás kötelezővé és ingyenessé tétele nagy eredmény volt az elmúlt évben, hiszen egy valóban súlyos betegség vált ezzel kivédhetővé. Magyarországon ez a baktérium okozza a csecsemők és kisgyermekek agyhártyagyulladásának legnagyobb részét. Második helyen áll a jelenlegi járvány kapcsán sokat emlegetett meningococcus. Ez egy tokos baktérium, mely csak az embert betegíti meg, cseppfertőzéssel terjed, sok egészséges ember hordozhatja, a megfertőzöttek 99,5 %-ban csak jelentéktelen felsőlégúti megbetegedést okoz, és csak 0,5 %-ban jut át az ún. vér-agy gáton és bejutva a központi idegrendszerbe kialakul a meningitis purulenta. A vér-agy gát egy olyan védelmi vonala a szervezetnek, ami számos anyagnak, többek között kórokozóknak is meggátolja a bejutását az agyba. Ennek a gátnak az épsége szoros kapcsolatban van az immunrendszerünk épségével. Amikor az ellenállásunk jelentősen legyengül, legeslegelsősorban akkor van esély arra, hogy pl. a meningococcus átjuthasson ezen a vér-agy gáton, és betegséget okozzon.
Immunrendszerünk karbantartása nemcsak az agyhártyagyulladás kivédése, de az évnek ebben a szakában gyakori felső légúti betegségek és influenza-szerű megbetegedések elkerülésében is fontos. Kétségtelen tény, hogy a legyengült szervezet könnyen megfertőződik a légúti betegséget okozó baktériumokkal, vírusokkal, és ezen első betegség miatt kialakuló további ellenálló-képesség csökkenés azon kórokozók számára is lehetővé teszi a megtelepedést, amelyek egyébként az egészséges szervezetre nézve csak minimális veszélyt jelentenek.
A felső légúti megbetegedések, és a gennyes agyhártyagyulladás számunkra most lényeges kórokozói (haemophilus, meningococcus, pneumococcus) mind cseppfertőzéssel terjednek. A cseppfertőzés elsősorban a zsúfolt, rosszul szellőző helységekben jelent veszélyt (pl. tömegközlekedési eszközök, várótermek, de a bevásárlóközpontok, mozik is.) Vagyis minden olyan hely, ahol sok ember van egy légtérben huzamosabb ideig, és a szellőztetés nem kielégítő. Természetesen a különböző kórokozók terjedésének, fertőzőképességének mértéke különböző, ahogyan különböző az emberek fogékonysága is a betegségekre. Például nagyon nagy a tovaterjedés, megfertőződés valószínűsége az influenza vírus esetében. Ugyanakkor a meningococcusnál a tovaterjedés valószínűsége csak 50 %, és a megfertőződés esetén a betegség kialakulásának valószínűsége még ennél is sokkal kisebb, mindössze 0,1 %. Vagyis, ha 1000 ember szervezetébe bejut a meningococcus naktérium, akkor csak 1 lesz közöttük, akinél agyhártyagyulladást fog okozni.
Összességében tehát mit tehetünk mi azért, hogy megvédjük gyermekeinket és magunkat ettől a betegségtől és mit tettek, illetve tesznek a járványügyi szakemberek?
Minden fertőző betegség elterjedésének megelőzésében a legfontosabb, hogy mindazokat, akik hordozhatják a kórokozót, el kell különíteni a többi egészséges embertől. Ez az ő érdeküket is szolgálja, mert így lehetséges, hogy valamennyi potenciálisan fertőzött egyén a megfelelő orvosi ellátást időben megkaphassa, illetve, hogy a jelen esetben megelőzésképpen adható gyógyszert biztosan megkapja. Ennek az éremnek a másik oldala az, amit az egészséges emberek tehetnek a megelőzés érdekében. A fertőzöttek, illetve baktériumhordozók családtagjai szintén a megelőző gyógyszeres kezelést kapják meg, így náluk a megbetegedés nem várható. Mivel ez a kezelés tulajdonképpen a meningococcus baktériumot távolítja el a torokflórából, ezzel a továbbfertőzés lehetősége is megszűnik.
Az utóbbi években fejét felütő egy-egy járvány komolyan felvetette a meningococcus elleni védőoltás szükségességét, legalábbis a fokozottabban veszélyeztetett (pl. károsodott immunrendszerű) csoportok körében. Ezen a helyen nem feladatunk, és nem is vagyunk hivatva arra, hogy az oltás bevezetése ellen, vagy mellette kardoskodjunk. Tudni kell, hogy ez a megbetegedés egyedi előfordulású hazánkban, a járványt okozó törzs csak extrém ritkán okoz megbetegedést, de vannak olyan embercsoportok, akiknél a veszélyeztetettség fokozottabb. Az átlag egészséges lakosság esetében azonban, mint a fenti számadatok mutatják a megbetegedés valószínűsége sokkal kisebb. Ezért inkább a gyógyszeres prevenciónak van jelentősége a fertőzésveszélynek kietetteknél, illetve az általános érvényű megelőző intézkedéseknek, mint pl. a cseppfertőzés lehetőségének csökkentése, zsúfolt helyek kerülése, az immunrendszert gyengítő erős fizikai megterhelés kerülése, kielégítő táplálkozás, vitaminfogyasztás fokozása. A védőoltás alkalmazása elsősorban az immundeficiens betegeknél, és esetleg a zsúfolt környezetben, a szokásosnál rosszabb körülmények között élőknél (pl. sorkatonák) lehet indokolt.
