1,-TÉRDHAJLAT
![]()
2.-KÉZ
![]()
3.-ARC
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
↧
AZ ATÓPIÁS DERMETITISZ JELLEGZETES MEGJELENÉSI HELYEI
↧
DERMNET-Sin disease atlas
↧
↧
EMLÉKTÁR-HOLLADIAI SZAKMAI TAPASZTALATCSERE AMSZTERDAMIKLINIKÁK
↧
Ritka betegség-Milroy betegség- veleszületett -limphödéma
1.-
![]()
2.-
![]()
Alapadatok:
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
Alapadatok:
- Férfi: Bármely életkorban előfordulhat
- Nő: Bármely életkorban előfordulhat
Előzmények:
- Ismeretlen kórok
- Fizikai kórokok
- Meleg környezet
- Egyéb prediszponáló tényezők
- Férfi/nő arány 1:3
- Gyermekkor
- Perinatális szak
Gyakoribb panaszok, tünetek:
- Kültakaró
- Duzzadt, kemény bőr kézen
- Feszül a karok bőre
- Feszül a lábak bőre
- Lábdagadás mindkét lábszáron
- Megdagadt a lábfej bőre
- Megdagadt mindkét kézbőre
- Mozgásszervi panaszok
- Dagadt mindkét karja
- Dagadt mindkét keze
- Dagadt mindkét lábfeje
- Mindkét lábszára dagadt
Fizikális vizsgálatok:
- Kültakaró
- Bőrrajzolat elmosódott
- Mindkét lábhát bőrének indurált oedemája
- Oedema az alsó végtagok bőrén mindkét oldalon
- Oedema lábhát bőrén
- Mozgásszervek
- Duzzadt lábfejek szimmetrikusan
- Kiemelkedő, párnaszerű duzzanat a lábháton szimmetrikusan
Gyakoribb szövődmények:
- Fertőző és parazitás megbetegedések
- A460 Orbánc (erysipelas)
- Daganatok
- Angiosarcoma
- Lymphangiosarcoma
- A nyirok és vérképző szövetek rosszindulatú daganata, k.m.n.
- Bőr és bőr alatti szövetek betegségei
- A felső végtag cellulitise
- Az alsó végtag cellulitise
Gyógyszeres terápia:
↧
KITERJEDT HIPERPIGMENTÁCIÓS PLAKKOK SERDÜLŐK ARCÁN KÉPEKBEN
1.-
![]()
2.-
![]()
3.
![]()
4.
![]()
5
![]()
.-![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
2.-
3.
4.
5
↧
↧
ALLERGIÁS KONTAKT BŐRGYULLADÁSOK KLINIKAI FORMÁI KÉPEKBEN
1.-
![]()
2.-
![]()
3.-
![]()
4.-
![]()
5.-
![]()
6.-
![]()
7.-
8-
![]()
9-
![]()
10-
![]()
11
![]()
12-
![]()
13-
![]()
14
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
2.-
3.-
4.-
5.-
6.-
7.-
8-
9-
10-
11
12-
13-
14
↧
A SZERETET ÚTJAINAK ÖSVÉNYÉN
A SZERETET ÚTJÁNAK ÖSVÉNYEIN
……
Panek József újságíró, szatmári gyermekkori barátom sajnos az utolsó E-mail üzenetében amit születésnapomra küldött a következőket írta:”Bécikém,te mindenkit túlélsz, mert te mindenkit szeretsz, és nem felejtesz. Az Isten éltessen! Szeretettel barátod Jóska.”Lehet hogy Jóskának volt valami igaza amikor ezeket a sorokat leírta,mert sorsszerűen szerettem a hivatásomat a gyermekeket és minden felebarátomat. Amikor úgy hozta a sors hogy a 2x1 méteres gödör mezsgyéjén Imbolyogtam /súlyos infarktus/ az Úr nem engedte el a kezem. Ezek után kényszerszerűen űzött a cselekvésvágy a még közölni való ismereteim elvégzésére amit a közjó javára szántam. A tudomány világában is megnyíltak az ablakok és beáradt a tisztesség fénye. Ezt is ajándékként éltem meg. Most már megnyugodtam,már nem vívom az ármányok elleni csatákat,az érdemtelenek elmarasztaló acsarkodásait és mindennemű emberi gyarlóságait. Emberi küldetésem legszebb feladatát 55 éven át gyakoroltam a tőlem telhető legméltóbb tisztességgel a beteg gyermekeket gyógyítottam. Minden más ténykedésem eltörpül minden emberi gyarlóságom megbocsájtható ennek a legnemesebb emberi feladatnak az elvégzéséért. Talán az Úr ajándéka hogy ennek a 14 millió anyukának tudtam segíteni a 21 ezer oldalnyi írott munkámmal Abszolút igazolt tényekkel bizonyítottam a tudományos világ előtt. Egyetlen célom volt, hogy amit magammal hoztam,és amit az irdatlan következetes munkámmal szereztem,az ÚR áldó kezeivel még továbbítsam a hivatásom törekvéseit azoknak, akik ezt igénylik. Már nem bíráskodik felettem a kissebségi voltom minden nyomorúsága valamint a mindenkori társadalmi kényszerhelyzetek minden fala, amiről mindig kötelezően vissza kellett pattannom. Az alkotás szelleme most már szabadon leng, igazolva azt a tényt hogy nem csak az ismert, érinthető és érzékelhető személyekről szól az alkotott érték minősége- hanem a szabadon szárnyaló gondolatokról,a hivatástudat feddhetetlen embert szolgáló erkölcsileg tiszta emberi ténykedéseiről.
Számomra ez a munka nem egy sztereotip örömforrás. Ez a 14.000.000 látogató a világ 200 országából egy nemzetközileg rögzített adat. Nem egy hivalkodási közhely. hanem egy olyan érték amit még senki nem tett le szülőföldem alkotói asztalára. Ami a mindenkori álmom volt-hogy maradandót alkossak a társadalomnak úgy látszik hogy beteljesedett mert ez egy egyedülálló hosszú orvos történelmi időre szóló munkát szolgáltattam az orvostudomány adattárának. Úgy gondolom hogy az én embert próbáló munkám, nem egy steril,tudományoskodó alkotás hanem egy mindennapi segítő kéz az arra utalt anyukáknak és olykor gyermeksorsokat meghatározó írás is. Nem a tudomány csúcsemberei,bizottságok,jó vagy rosszhiszemű szakmai méltóságok hanem az a 14.000.000.felhasználó döntött munkám értékéről. Talán az Úr akarata határozott így,hogy egy szatmári valaki végezze el ezt nemes feladatot.
Tettem amit tennem kellet és az emberi vágyaim beteljesedett szellemével távozhatok az elkerülhetetlen örök vadászmezőkre.
↧
MIÉRT MARAD IDŐTÁLLÓ A” MAGYAR GYERMEKGONDOZÁSI ENCIKLOPÉDIÁM” A GYERMEKGYÓGYÁSZATI VILÁGIRODALOMBAN
MIÉRT MARAD IDŐTÁLLÓ A” MAGYAR GYERMEKGONDOZÁSI ENCIKLOPÉDIÁM”
A GYERMEKGYÓGYÁSZATI VILÁGIRODALOMBAN.
Ma amikor a 14 milliós számra fordult a látogatók regisztrációs száma elgondolkoztam azon hogy miért is vagyok olyan optimista hogy a munkám felhasználását több évtizedre biztosítottnak látom. Megosztom az érvelésemet a kedves látogatókkal is.
1-Az egyre fokozódó anyagiakat hajszoló társadalomban nem lesz vonzereje annak hogy valaki is teljesen érdektelenül közkézre adjon akár terjedelemben/16.000 oldal-5546 illusztrativ foto/ akár rendszereiben könnyen áttekinthető munkát a köznek.
2-A mindennapos gyakorlati igény. Mert beteg gyermekek az emberiség történelmében voltak,vannak és lesznek,következésképpen a gyors információt hovatovább mind jobban fogja igényelni a társadalom az internet elképesztően gyors terjedésével.
3-Lévén hogy az emberiség 80% vizuális típus egy hasonló terjedelmű képes illusztratív anyag amit rendkívül nehéz begyűjteni nagy mértékben emeli a munka tartalmának rögzítési indexét a látogatók körében.
4.A gyermekbetegségek jellege évezredeken át változatlan csupán a megelőzés és kezelés terén vannak időnként változások.
5-A felhasználás skálája szinte minden társadalmi és egészségügyi ellátási kategóriára vonatkozik./anyák,védőnővérek,egyetemi hallgatók,orvosok,minősítő vizsgák, sőt egyes esetekben orvosi felsőoktatási intézmények
6-A keresőkkel ellátott blog és web lapokon 23-másopercen belül a kívánt információkhoz juthatunk.
7-A fordítókon/google translat/ keresztül az dokumentek minden nyelven hozzáférhetővé válnak.
8-A dokumentek felhasználása teljesen díjmentes
9-A gyermekbetegségek sürgősségi ellátásában különösen értékes információkat nyújthat,egyes esetekben életmentő adatokat szolgáltathat.
10-A közölt anyagok magas képzettségű és nagy szakmai gyakorlattal bíró szakemberek által biztositottak.
11-Az információhoz való hozzáférés gyorsasága időben felmérve rendkívül fontos igény marad.
↧
GOOGLE-FEEDJIT 2016-JANUÁR-19-20
↧
↧
GYERMEKEK ÉS A PARAZITÁK
A gyermekek és a paraziták
A parazita problémája napjainkban hatványozottan megnövekedett. Az egész világra kiterjedő számítások szerint az emberek 70 %-ában van legalább egy parazita.Gyermekkorban a parazita által okozott megbetegedések sem számítanak már rendkívüli jelenségnek. A gyermekek a homokozókban vagy a háziállatokkal való játék során „tehetnek szert” az élősködőkre. A gyermekkori parazitológiai betegségeket leggyakrabban a bélférgek (helmint) okozzák, ez jelenti a legfőbb parazita problémát. A mi éghajlati, illetve szociális viszonyainkban szerencsére ritkán fordulnak elő súlyos betegségeket okozó parazita fajták. A szóban forgó betegségek megelőzése elsősorban a kéz, a test, az élelmiszer tisztaságára, valamint a háziállatok rendszeres kezelésére terjed ki. Nem kis figyelmet kellene szentelni higiéniai szempontból a játszótereknek, ebben az esetben az állatok ürülékével terjednek a parazita különböző fajtái. A fertőzött felnőtteknél, de főleg az alvó gyermekeknél gyakran tapasztalhatunk fogcsikorgatást vagy alvás közbeni nyáladzást. Amennyiben a fenti jelenséget gyermeke esetében is észrevette, olvasson tovább figyelmesen!
A leggyakoribb, gyermekekben előforduló parazita fajták
A gyermekközösségekben a parazita fajták két fő csoportja terjedt el, ezek a következő bélférgek. Alakjuk szerint kör keresztmetszetű férgekre (hengeresférgek-orsóférgek) – a nematodózis-fonálférgesség okozóira, valamint lapostestű férgekre (galandférgek, szalagférgek) – a taeniasis-galandférgesség okozóira.Az orsóférgek legismertebbje a cérnagiliszta (hegyesfarkú féreg, hegyesfarkú bélgiliszta, gombféreg - Entrobius vermicularis), orsógiliszta (Ascaris lumbricoides), a toxokariázist okozó orsóféreglárvák. Ez utóbbi betegséget elsősorban a kutyák orsóférge (Toxocara canis), illetve a macskák orsóférge (Toxocara cati) terjeszti azok ürülékével. Mivel az ember nem természetes gazdaszervezet az ilyen típusú parazita, a féreg számára, itt a lárvákból nem alakul ki féreg. Az orsógilisztával ellentétben azonban ez a parazita tovább tartózkodik a testben (szem, máj, szív, agy), és károsíthatja a belső szerveket.
A galandférgek közül a két legjellemzőbb gyermekkori parazita fertőzést a 3-10 méteres hosszúságot is elérő simafejű galandféreg (Taenia saginata) és a 7-80 milliméteresre növő törpe galandféreg (Hymenolepis nana) okozza. Testük tagolt, szalagszerű. A galandférgek a féregízeket-szalagokat az emberi székletbe ürítik, s szabad szemmel is megfigyelhetők. A féregízek szétbomlásával szabadulnak ki az itt található peték.
A parazita fertőzés forrásai
Cérnagiliszta: A fertőzés forrása és egyetlen gazdaszervezete az ember. Ha a nőstény egyedek petékkel telítődnek, nem képesek a bélrendszerben maradni, és a bélsárral távoznak a testből. A végbéltájék érintésével a peték az ujjakra, a körmök alá kerülhetnek, s így akár ismételten a szájba. A parazita fertőzésnek ez a fajtája továbbvihető az ágyneműre, a padlóra, a környező tárgyakra, élelmiszerre. Sőt, a peték ilyen esetben a felkavart levegőben is terjednek. A többi családtag belélegzi vagy lenyeli ezt a parazita fajtát, ezért fontos az egész család kezelése, amikor erről a parazita fertőzésről van szó.Orsógiliszta: Az orsógiliszta révén történő parazita fertőzés az élelmiszer, víz elégtelen higiéniájának következménye. A szennyvíziszappal történő trágyázás is nagymértékben hozzájárulhat, mert a kikerülő peték megtapadnak a zöldségen, illetve a talajban, ahol ez a parazita még 5 évig is életképes. Mosatlan zöldséggel, fertőzött vízzel a gyermek szervezetébe, majd bélrendszerébe kerül. Lárvává fejlődik, majd három hónap múlva kifejlett, petét rakó nőstény egyeddé.
Orsóféreg: A kutyák és macskák alomjául szolgáló játszóterek leggyakrabban az orsóféreg okozta parazita fertőzés forrásai. Az állatok kifejlett férgek hordozói, petéik az állati ürülékkel távoznak. Ha a gyermek szájába kerülnek, a bélcsatornán keresztül a vér útján mérgezik a belső szerveket, mindenekelőtt a májat, tüdőt, szemet, nyirokcsomókat, bőrt. Legkönnyebben úgy lehet ezt a típusú parazita fertőzést elkerülni, ha gyermekeinket kizárólag körülkerített játszótérre visszük, ahová tilos kisállatokat bevinni.
Simafejű galandféreg: Az élősködő forrása a nem kellően hőkezelt marhahús.
Törpe galandféreg: A fertőzés forrásai a székletben található peték, tárolóforrásai az egerek és patkányok. A peték-borsókák (cysticerkus) már fertőzőek, a bélfalba fúródnak, és itt fejlődnek ivaréretté. A köztigazda tehát a végleges gazda is. A gyermekek - főként a szociálisan elmaradott rétegből - az alapvető higiéniai szokások elhanyagolása miatt esnek a törpe galandféreg által okozott parazita fertőzés áldozatául.
A parazita fertőzés tünetei
Cérnagiliszta
- a végbélnyílás környékének viszketése, különösen az esti órákban
- a vékonybél falához tapadva fekélyek keletkezhetnek, amelyek másodlagosan baktériumokkal fertőződhetnek
- a nőstények átmászhatnak a leánygyermekek hüvelyébe (váladékozást előidézve ezzel), vagy akár a méhbe (méhnyálkahártya-, illetve petevezeték- gyulladást okozva)
- további tünetei a hasi fájdalmak, hányinger, hányás, étvágytalanság, testsúlycsökkenés, éjszakai ágybavizelés (főleg lányoknál)
- a gyermekek nyugtalanok, nem tudnak aludni - neurózis fejlődik ki
Orsógiliszta
A meg nem termékenyített peték nem fertőzőek, nem úgy a lárvák és az ivarérett példányok. A vándorló lárvák áthatolnak a bélfalon, és a vérkeringésbe jutva elérhetik a májat, szívet, garatot, gégét, tüdőt.A béltüneteken kívül a légúti tünetek is megjelennek, a lárvák ugyanis egy úgynevezett enteropulmonális, azaz bélrendszeri-légzőszervi áramlásba kerülnek.
Légúti tünetek
A lárvák a tüdőbe jutva a tüdőkapillárisokat és hólyagocskákat károsítják, tüdőgyulladásra emlékeztető gócok keletkeznek. A parazita fertőzés ötödik-hatodik napján hőemelkedés, hideglelés, köhögés, a nyálban vér, nehéz légzés, tüdőtáji nyomás vagy fájdalom tapasztalható.Béltünetek
A kifejlett egyedek súlyos parazita fertőzéskor kólikát és más gyomor- és bélrendszeri nehézségeket idéznek elő. Még komolyabb infekció esetén a lárvák az epevezetékbe, a hasnyálmirigybe vagy a vakbélbe is behatolhatnak.Tipikus tünetei a hasi fájdalom, étvágytalanság, emésztési zavarok, hányás. Hosszabb távú parazita fertőzés bélelzáródást válthat ki, amely görcsös fájdalommal, hányással járó bélcsavarodáshoz vezet. A gyermekeknél ez gyakrabban fordul elő, mint a felnőtteknél, mert az ő bélcsatornájuk még szűkebb.
Orsóféreg
Az orsóféreg okozta parazita fertőzés helye alapján megkülönböztetünk három típusú parazita fertőzést.Szemben kifejlődő toxocarosis
A szem különböző részeinek a gyulladása, tünetei a szemüregben keletkezett rosszindulatú daganatéhoz (retinoblastoma) hasonlóak.Belső szervi toxocarosis
Májmegnagyobbodást idézhet elő, amennyiben az agyba kerül tünetei az agysérüléshez hasonlóak. Előfordulhatnak szív- és veseproblémák, a gyermek nem fejlődik vagy kórosan lefogy.Vegyes toxocarosis
Az előző két fajta tünetkeveréke.Simafejű galandféreg
A simafejű galandféreg okozta parazita fertőzés fő tünetei közé tartozik az étvágytalanság, soványodás vagy alultápláltság, hasi fájdalom, éhségroham.Törpe galandféreg
Alkalmanként enyhébb gyomor- és bélrendszeri nehézségeket okoz ez a típusú parazita fertőzés. Mint a többi galandféregnek, ennek sincs szájnyílása. A táplálékot különleges testfelszínével veszi fel. A gazdaszerv nyálkahártyáját szívótárcsáival, horogkoszorúival, anyagcsere- termékeivel ingerli, kellemetlen tüneteket produkálva ezzel.Ha gyermekénél a fent említett tünetek egyikét észleli, keresse fel háziorvosát, gyermekgyógyászát, mert elképzelhető, hogy parazita okozta problémával áll szemben! A diagnózist az esetek többségében székletvizsgálattal vagy végbéltáji törletvétellel állítják fel. Az esetleges ismételt székletvételt az élősködők/peték székletbeli jelenlétének megerősítése indokolja.
Hogyan előzzük meg a fertőzést?
A parazita okozta megbetegedések megelőzése nagyon fontos. Jelentősége a személyi higiénia szigorú betartásában, az élelmiszerek megfelelő előkészítésében, házi kedvenceink rendszeres féreghajtó kezelésében rejlik.A gyermekek WC használat után mindig mossanak kezet (megtörténhet a parazita terjesztése széklettel piszkított kézzel)! A kicsik érzékenyebbek a parazita okozta fertőzésekre, mert gyakran mosatlan kézzel nyúlnak a szájukba, hiszen még nincsenek berögződött tisztálkodási szokásaik, mint a felnőtteknek.
Nagyon lényeges továbbá környezetünk, a talaj, a víz szennyvíztől való védelme. Ha szennyvíziszappal trágyáznak, azt előbb komposztálni kell! Kerüljük a mosatlan gyümölcs, zöldségfélék, a nem kellően hőkezelt marhahús, szennyezett víz fogyasztását! A 70 celsius fokra felforrósított víz egy-két másodperc alatt elpusztítja a parazita petéket.
Tartsuk be az alábbi higiéniai alapszabályokat
- Alapos kézmosással akadályozzuk meg a kórokozók közvetítését az emberi ürülékből
- Tartsuk gyermekeink körmét tisztán, nyírjuk rövidre
- Tanítsuk meg gyermekeinket a toalett utáni és az étkezés előtti rendszeres kézmosásra
- Tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy nem helyes a kezüket a szájukba tenni
- Naponta mossuk le végbélnyílásukat (reggel és este)
- Rendszeresen váltsunk fehérneműt és ágyneműt
- A fehérneműt, ágyneműt fertőtlenítsük, ha fertőzött gyermek használta
- A gondos kézmosásról a kutyával, macskával való érintkezés után se feledkezzünk meg
- Rendszeresen féregtelenítsük háziállatainkat
- Figyeljünk oda jobban a játszóterekre, ahol az állati ürülékből parazita révén fertőződhetnek gyermekeink
- Az apró homokozó játékokat mindig mossuk le
A gyógyszeres tüneti kezelésnek nincs értelme, ha gyermekénél a parazita okozza a fő gondot. A parazita ellen kapható gyógyszernek pozitívumai mellett mellékhatásai is vannak, amelyek tovább fokozhatják a bajt. A természetes út a legjobb járható út a parazita eltávolítására. A Parasic Jr. kínálata egy természetes összetevőjű, gyermekek részére előállított gyógynövénykeverék. Nagyon hatékony a férgek és petéik eltávolításában a bélből és a többi testrészből. Ezenfelül nagyon jóízű ital, amelyet a gyerekek szívesen fogyasztanak. Sok szülő meggyőződött már arról, hogy csemetéje sokkal jobban érezte magát, miután megszabadult a parazita okozta fertőzéstől, tünetektől.
↧
Orrfolyás, nátha: a légúti fertőzések
Orrfolyás, nátha: a légúti fertőzések
A felsőlégúti fertőzésekről
A felső légutakba könnyen bejutnak és felszaporodnak a különböző kórokozók, ami nem meglepő, ha számot vetünk azzal is, hogy a nyálkahártyáknak, orrüregnek pont az a feladata, hogy megszűrje, megtisztítsa a levegőt, ami végül bebocsáttatást nyer.A kisgyermekkor visszatérő, sok kellemetlenséget okozó megbetegedései leggyakrabban a légutakat érintik. Ezen betegségek tünetei sok szempontból nagyon hasonlóak, de lefolyásuk, gyógymódjuk, szövődményeik nagyon eltérőek lehetnek. Bizonyára már sokszor hallották azt a diagnózist gyermekorvosuktól, hogy a kicsinek vírusfertőzése, grippéje van. Ezalatt az orvosok egy többnyire banális, szokványos vírus okozta felső-légúti gyulladást értenek, mely jó esetben egy-két hét alatt meggyógyul. A háttérben azonban rendkívül sokféle kórokozó - és nem csak vírus - állhat, mely a betegség kezdetén teljesen azonos módon fellépő tüneteket okoz. Melyek ezek közül a leggyakoribbak?
Itt van mindjárt a nátha, melyet leggyakrabban a rhinovírus és a coronavírus ("nátha-vírusok") okoznak. Ezek a kórokozók fő támadási pontjuknak az orrnyálkahártyát választják, de a torokban is okozhatnak enyhébb gyulladást. Sajnos ennek a két fajtának számos "alfaja", orvosi nyelven szólva rengeteg szerotípusa létezik, ami azt jelenti, hogy hiába betegszünk meg az egyiktől, és hiába alakul ki ez ellen az egy ellen specifikus immunitásunk, a többiekkel szemben védtelenek maradunk. Ez a sokféleség a felső-légúti betegségek kórokozóit nagy százalékban jellemzik. Az egyikkel történt találkozás-betegség alkalmával az immunrendszerben úgynevezett "emlékezősejtek" alakulnak ki, amelyek az adott kórokozóra vonatkozó információkat tárolják.
Ha ugyanazzal a vírussal, vagy baktériummal találkozunk, már ismerős lesz szervezetünk számára, és a védekezés olyan gyors, hogy betegség sokszor már nem jön létre. Ez történik például a fertőző gyermekbetegségek esetén, amelyet életünkben csak egyszer kaphatunk el. De a légutak kórokozói sokkal variábilisabbak, vagyis például egy gyermekközösségben, ahol ugyanannak a kórokozónak többféle szerotípusát hordozzák a gyerekek, gyakran előfordul, hogy egyiket a másik után kapja el gyermekünk, pedig azt várnánk, hogy immunissá tette a lezajlott fertőzés.
Ha ugyanazzal a vírussal, vagy baktériummal találkozunk, már ismerős lesz szervezetünk számára, és a védekezés olyan gyors, hogy betegség sokszor már nem jön létre. Ez történik például a fertőző gyermekbetegségek esetén, amelyet életünkben csak egyszer kaphatunk el. De a légutak kórokozói sokkal variábilisabbak, vagyis például egy gyermekközösségben, ahol ugyanannak a kórokozónak többféle szerotípusát hordozzák a gyerekek, gyakran előfordul, hogy egyiket a másik után kapja el gyermekünk, pedig azt várnánk, hogy immunissá tette a lezajlott fertőzés.
A megfázás még nem betegség, de a lehűlt szervezet immunrendszere védtelenebbé válik a télen, koratavasszal a környezetünkben szinte hemzsegő kórokozókkal szemben. Többnyire megússzuk egy kis náthával, de a probléma lehet komolyabb is. A légutak következő állomása a torok, pontosabban a garat. Itt sok apró nyirokszervecske helyezkedik el, nemcsak a mandulák. Egyszerű esetben csak a garat hátsó falán alakul ki a gyulladás, amit kaparó érzés jelez a torokban, kisebb láz, rossz közérzet jelentkezhet. Jellegzetes garatgyulladást, kötőhártya-gyulladást és lázat okoz egy adenovírus nevű kórokozó, mely főleg nyáron a zárt gyermekközösségben, esetleg uszodába járóknál lép fel. Gyógyulása szintén spontán várható.
Nehezebb a helyzet a kisgyermekek esetében, különösen azoknál, akiknél nagyobb orrmandula (adenoid) található. Az adenoid gyulladása komolyabb gondokat jelenthet, részben, mert többnyire visszatérően jelentkezik, részben a nyirokszerv helyzete miatt. Ugyanis ez a hátsó garatfalon éppen ott található, ahol a középfülből a garatba vezető fülkürtök nyílnak. A duzzadt, és a normálisnál egyébként is nagyobb orrmandula ilyenkor szinte teljesen elzárja a kimeneti nyílást, és így a középfülben, a dobüregben a levegő felszívódik, sőt a fülkürtön át a gyulladás átterjedhet a középfülre. A középfül-gyulladás egyébként sajnos a kisgyermekkori felső-légúti betegségek leggyakoribb szövődménye. Ennek az az oka, hogy a kisgyermek még nem tud jól orrot fújni, esetleg az orrcseppeket sem használják előírásszerűen, és így az anatómiailag rövidebb, tágabb fülkürtön keresztül a kórokozók a pangó váladékkal fölvándorolnak a dobüregbe. Ezért a gyermekkorban minden nátha, torokgyulladás és egyéb hurutos megbetegedésnél az első, amire fontos figyelmet szentelniük a szülőknek, az az orrfújás megtanítása, vagy ha ez nem lehetséges, akkor az orrszívás és az orrcsepp, nagyobbaknál orrspray helyes használata.
Ugyancsak ebből a problémából adódhat egy másik szövődmény is, az orrmelléküregek gyulladása. Kisgyermekkorban ezek még sokkal fejletlenebbek, mint később, ezért ez a kórkép inkább a nagyobb gyermekeknél lép fel. Nehezen gyógyuló, sokszor szükségessé válik a fül-orr-gégész szakorvos beavatkozása, amely általában lázzal, elesettséggel és igen erős fejfájással jár. A fájdalom helye sokszor az arc két oldala, vagy a homlok, és a testhelyzet változtatásával enyhül, vagy fokozódik. Gennyes orrfolyás többnyire látható, de sokszor már nem annyira kifejezett, mint egy náthánál. Az orrmelléküregek gyulladása kisgyermekkorban súlyos formában nyilvánulhat meg, amikor az ún. ethmoid sejt gennyes gyulladása alakul ki. Ez jellegzetes duzzanatot és pírt okoz a belső szemzugnál, és azonnali orvosi ellátást igényel. Ezeknél a szövődményeknél már minden esetben bakteriális felülfertőződésről van szó.
A torokban találhatók a garatmandulák is, amelyek gyulladása az esetek többségében bakteriális eredetű, de vírusos is lehet. A gennyes mandulagyulladás többnyire magas lázzal, elesett állapottal, kellemetlen szájszaggal jár, kisebb gyerekeknél sokszor hányás, hasi fájdalom is jelentkezhet, ami akár kisebb-nagyobb mértékű kiszáradáshoz is vezethet. A mandulák duzzadtak, gyulladásban vannak, és felszínükön sárgás genny látható.
Amikor háziorvosunk azt mondja, a gyermeknek valamilyen vírusfertőzése van, akkor arra a közel 20 féle vírusra, és annak számtalan alfajára gondol, ami ezeket a gyakori megbetegedéseket okozza. Ilyen esetekben antibiotikumot az első vizitnél még általában nem javasol. Gondolni kell azonban arra, hogy sajnos nem kis százalékban ezen vírusfertőzések nem zajlanak le a szokványos módon, hanem elhúzódóvá válnak, az immunrendszert kimerítik, és létrejöhetnek a szövődmények, melyek az esetek döntő többségében már a bakteriális felülfertőződés eredményei. Ilyen a középfülgyulladás, a tüdőgyulladás, az arcüreggyulladás. Ilyenkor feltétlenül antibiotikus terápiára van szükség.
Amikor háziorvosunk azt mondja, a gyermeknek valamilyen vírusfertőzése van, akkor arra a közel 20 féle vírusra, és annak számtalan alfajára gondol, ami ezeket a gyakori megbetegedéseket okozza. Ilyen esetekben antibiotikumot az első vizitnél még általában nem javasol. Gondolni kell azonban arra, hogy sajnos nem kis százalékban ezen vírusfertőzések nem zajlanak le a szokványos módon, hanem elhúzódóvá válnak, az immunrendszert kimerítik, és létrejöhetnek a szövődmények, melyek az esetek döntő többségében már a bakteriális felülfertőződés eredményei. Ilyen a középfülgyulladás, a tüdőgyulladás, az arcüreggyulladás. Ilyenkor feltétlenül antibiotikus terápiára van szükség.
Leegyszerűsítve ennek három fő oka lehet. Az egyik, ha a szervezet saját védekezését nem segítjük elő, sőt éppenséggel gátoljuk (pl. ágynyugalom hiánya, szükséges gyógyszerek be nem vétele, a már fentebb említett orrcsepp, orrszívás hanyagolása), illetve, ha a szervezetet ismételt fertőzésveszélynek tesszük ki, immár egy sokkal rosszabb immunállapotban (pl. a közösségbe történő visszahelyezés a teljes gyógyulás előtt, túl sokan látogatják a kis beteget, akár betegen is stb.). S természetesen van egy rajtunk kívül álló tényező is, maga a kórokozó, annak jellegzetességei, agresszivitása. Például nem mindegy, hogy milyen környezetből származik. Egy szokványos óvodai baktériumtörzs, vagy vírus az esetek zömében enyhe, vagy középsúlyos fertőzést okoz. Ezzel szemben az ún. kórházi törzsek, melyek ellenállnak az alkalmazott antibiotikumoknak, fertőtlenítései eljárásoknak, sajnos sokkal nehezebben gyógyíthatók, és súlyosabb betegséget okoznak. Ezért van az, hogy a tartósan kórházban fekvő gyerekek ki vannak téve ezeknek a fertőző ágenseknek, és bár meggyógyultak abból a betegségből, amivel a kórházba bekerültek, de közben egy másikat kaptak el.
Végezetül néhány szót az influenza és az egyéb légúti vírusbetegségek közti hasonlóságokról és különbségekről.
Gyermekkorban a "klasszikus" influenzavírus mellett több olyan kórokozó van, amely a gyakorlatilag teljesen hasonló influenzaszerű megbetegedést okozza. Általában egyébként ez utóbbi jóval gyakoribb. Az influenzavírusnak szintén többféle formája van, ráadásul igen változékony kórokozóval van dolgunk, amely időről időre a specifikus jellemzőit változtatja, ezért elképzelhető, hogy egy járványos időszakon belül két alkalommal is elkapjuk a fertőzést. Az influenzára általánosságban az mondható el, hogy tünetei változatosabbak, mint a légút vírusfertőzéseké, bár a vezető tünetek a légútiak. Többnyire hidegrázással, izomfájdalmakkal, magas, az első 1-2 napban nagyon nehezen csillapítható lázzal jár és rossz közérzettel. A láz a gyógyszerekre sokszor nehezen megy le, ezért tanácsos a fizikális lázcsillapítás (hűtőfürdő, hűtőborogatás) alkalmazása is. Általában elfogadható az, ha az első két napban nem vihető a testhőmérséklet 37.5 - 38 fok alá. A hurutos tünetek kevésbé jellemzőek, inkább a betegség 3.-4. napján alakulnak ki, de akár hiányozhatnak is. Sokszor a gyomor-bélrendszer betegszik meg. Hányás, hasmenés, étvágytalanság, hasi fájdalom jelentkezhet. A beteg elesett, fáradt, fejét fájlalja, sokszor kerüli az erős fényt, esetleg vérbő a kötőhártyája, sokszor jelentkezik száraz, kínzó köhögés. Ez a köhögés igen elhúzódó lehet, sokszor hetekig eltart, és gyakran az éjszakai pihenésében is zavarja a beteget. Itt ejtenék néhány szót a különböző köhögéscsillapítók és a ma már igen sokféle recept nélkül is kapható köptető, váladékoldó gyógyszer alkalmazásáról.
Fontos tudni, hogy a köhögés csillapítása önmagában csak bizonyos esetekben (pl. ha az éjszakai nyugalmában is zavarja a beteget) jön szóba. Egyébként a váladékoldók, köptetők javasolhatók, hiszen a célunk, hogy a gyulladás során képződő váladék eltávozzon, és hogy megakadályozzuk ezzel a betegségnek az alsóbb légutakba való terjedését. A köptetők adása bizonyos odafigyelést igényel. Vannak, amelyek bizonyos lázcsillapítókkal nem adhatók együtt, csak néhány óra különbséggel, mert egymás hatását gyengítik. Viszonylag nagy eltérések vannak az emberek egyéni érzékenységében. Vannak, akiknél erős köhögést provokálhat ugyanaz az adag, ami másoknál kedvező hatású. Ennek elkerülésére tanácsos az egyénre szabott adagolás, és az éjszakai nyugalom biztosítására javasolt, hogy a napi utolsó adagot legkésőbb délután 5 óra tájban vegye be a beteg.
Gyermekkorban a "klasszikus" influenzavírus mellett több olyan kórokozó van, amely a gyakorlatilag teljesen hasonló influenzaszerű megbetegedést okozza. Általában egyébként ez utóbbi jóval gyakoribb. Az influenzavírusnak szintén többféle formája van, ráadásul igen változékony kórokozóval van dolgunk, amely időről időre a specifikus jellemzőit változtatja, ezért elképzelhető, hogy egy járványos időszakon belül két alkalommal is elkapjuk a fertőzést. Az influenzára általánosságban az mondható el, hogy tünetei változatosabbak, mint a légút vírusfertőzéseké, bár a vezető tünetek a légútiak. Többnyire hidegrázással, izomfájdalmakkal, magas, az első 1-2 napban nagyon nehezen csillapítható lázzal jár és rossz közérzettel. A láz a gyógyszerekre sokszor nehezen megy le, ezért tanácsos a fizikális lázcsillapítás (hűtőfürdő, hűtőborogatás) alkalmazása is. Általában elfogadható az, ha az első két napban nem vihető a testhőmérséklet 37.5 - 38 fok alá. A hurutos tünetek kevésbé jellemzőek, inkább a betegség 3.-4. napján alakulnak ki, de akár hiányozhatnak is. Sokszor a gyomor-bélrendszer betegszik meg. Hányás, hasmenés, étvágytalanság, hasi fájdalom jelentkezhet. A beteg elesett, fáradt, fejét fájlalja, sokszor kerüli az erős fényt, esetleg vérbő a kötőhártyája, sokszor jelentkezik száraz, kínzó köhögés. Ez a köhögés igen elhúzódó lehet, sokszor hetekig eltart, és gyakran az éjszakai pihenésében is zavarja a beteget. Itt ejtenék néhány szót a különböző köhögéscsillapítók és a ma már igen sokféle recept nélkül is kapható köptető, váladékoldó gyógyszer alkalmazásáról.
Fontos tudni, hogy a köhögés csillapítása önmagában csak bizonyos esetekben (pl. ha az éjszakai nyugalmában is zavarja a beteget) jön szóba. Egyébként a váladékoldók, köptetők javasolhatók, hiszen a célunk, hogy a gyulladás során képződő váladék eltávozzon, és hogy megakadályozzuk ezzel a betegségnek az alsóbb légutakba való terjedését. A köptetők adása bizonyos odafigyelést igényel. Vannak, amelyek bizonyos lázcsillapítókkal nem adhatók együtt, csak néhány óra különbséggel, mert egymás hatását gyengítik. Viszonylag nagy eltérések vannak az emberek egyéni érzékenységében. Vannak, akiknél erős köhögést provokálhat ugyanaz az adag, ami másoknál kedvező hatású. Ennek elkerülésére tanácsos az egyénre szabott adagolás, és az éjszakai nyugalom biztosítására javasolt, hogy a napi utolsó adagot legkésőbb délután 5 óra tájban vegye be a beteg.
Az influenza szokványos felső-légúti vírusfertőzéseknél nehezebben gyógyul, általában két hétig is eltarthat a teljes felépülés.
De igazából mit is jelent a "teljes" felépülés, hiszen minden gyakorló szülő ismeri azt az állapotot, amikor a gyerek otthon már a házat is szétszedte, olyan jól volt, és mégis az óvodából két nap múlva újra lázasan jött haza. Tudom, a mostani idők sajnos nem kedveznek a betegségeknek, nem adnak rá elég időt, sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek, hogy otthon maradhassanak, teljesen meggyógyulhassanak. Pedig valójában a gyógyulás a teljes szöveti, sejt-szintű restaurációt jelenti, és ez sajnos több hetet vesz igénybe. Arról van ugyanis szó, hogy a légutakat borító nyálkahártya sejtjei jellegzetes, ún. csillószőrös sejtek. Ezek az ici-pici csillók mozgásukkal elősegítik a belélegzett levegőben található szennyeződések, közvetve a kórokozók eltávolítását. Ugyancsak ezek a felszínen lévő sejtek jelentik a szervezet egyik első védelmi vonalát, mely a bejutott kórokozókat hivatott ott helyben megsemmisíteni. Már egyetlen gyulladásos megbetegedés során is ezen sejtek milliói mennek tönkre, és képtelenné válnak élettani feladataik ellátására. Amíg ezek a sejtek, illetve ezek jelentős része nem regenerálódik, a szervezetünk kevésbé védett az új kórokozó ágensekkel szemben. Tulajdonképpen a sokat emlegetett lábadozás időszaka ezt a teljes regenerációt szolgálná.
De igazából mit is jelent a "teljes" felépülés, hiszen minden gyakorló szülő ismeri azt az állapotot, amikor a gyerek otthon már a házat is szétszedte, olyan jól volt, és mégis az óvodából két nap múlva újra lázasan jött haza. Tudom, a mostani idők sajnos nem kedveznek a betegségeknek, nem adnak rá elég időt, sem a felnőtteknek, sem a gyerekeknek, hogy otthon maradhassanak, teljesen meggyógyulhassanak. Pedig valójában a gyógyulás a teljes szöveti, sejt-szintű restaurációt jelenti, és ez sajnos több hetet vesz igénybe. Arról van ugyanis szó, hogy a légutakat borító nyálkahártya sejtjei jellegzetes, ún. csillószőrös sejtek. Ezek az ici-pici csillók mozgásukkal elősegítik a belélegzett levegőben található szennyeződések, közvetve a kórokozók eltávolítását. Ugyancsak ezek a felszínen lévő sejtek jelentik a szervezet egyik első védelmi vonalát, mely a bejutott kórokozókat hivatott ott helyben megsemmisíteni. Már egyetlen gyulladásos megbetegedés során is ezen sejtek milliói mennek tönkre, és képtelenné válnak élettani feladataik ellátására. Amíg ezek a sejtek, illetve ezek jelentős része nem regenerálódik, a szervezetünk kevésbé védett az új kórokozó ágensekkel szemben. Tulajdonképpen a sokat emlegetett lábadozás időszaka ezt a teljes regenerációt szolgálná.
Mindenesetre egy dolog biztos. Ahogy az első melegebb tavaszi napsugarak megjelennek, és megszűnik a nyirkos, szeles idő, úgy múlnak el a hurutos betegségek, szűnik az orrfolyás és a köhögés, meggyógyul a torok, a fül, és végre mindannyian újra egészséges, bár kissé megviselt embernek érezhetjük magunkat.
↧
HYPERHIDROSIS
↧
Miről tudható, hogy iskolaérett a gyerek?
Szeptember elején az elsősök némi megszeppentséggel vegyes kíváncsisággal figyelik a folyosókon száguldozó nagyokat, lapozgatják színes könyveiket, amelyeknek titokzatos jeleit néhány hónap múlva maguk is könnyedén megfejtik. Cikkünk az ezt megelőző út néhány állomását tekinti át.
A hatodik életévükhöz közeledő gyermekek szüleiben gyakorta felmerül a kérdés: mindenre kíváncsi csemetéjük vajon elég érett-e már az iskolához? Vajon hogyan fogja viselni az óvodához képest megváltozott körülményeket, hogyan fog végigülni háromnegyed órát anélkül, hogy ötpercenként ne nyúlna a táskájába rejtett szuperhős vagy csodababa után.
Az iskolaérettség (pontosabban fogalmazva: alkalmasság) azonban ennél jóval összetettebb kérdés, a javaslatot tevő szakembernek számos szempontot kell figyelembe vennie.
Az iskola rendje mindenkire érvényes szabályokon alapul. Olyan szabályokon, amelyeknek betartását korábban soha senki nem várta el a gyermektől. Az új helyzethez való alkalmazkodás készsége számos összetevőből áll, mindenekelőtt a megváltozott helyzet megértéséből.
Az iskolában nem csupán mindennapi tevékenységét és viselkedését határozzák meg, de fordulatot hoznak beállítottságaiban is. Feladatainak ellátása során egyfajta kötelességtudat fejlődik ki a gyermekben, tetteit mindinkább saját kitűzött immáron távolabbi céljai is motiválják. Megérti, hogy egy olyan út elején áll, amelyen ha minden akadályt legyőz, ő is egy lehet azok közül, akik pillanatnyilag az ideáljai. Lehet hogy borzasztó nehéz az "f" betűt lerajzolni, de aki pilóta akar lenni, annak ez nem jelenthet akadályt.
Nő a gyermek önuralma, az óvodás korra jellemző hirtelen ötlettől vezérelt cselekvéseket felváltja a "mindennek megvan a maga ideje" elv vezérelte viselkedés. A gyermek motivációi között egyre hangsúlyosabbá válik a teljesítmény: új dolgokat megtanulni, készségeket elsajátítani, s ezáltal valami újat létrehozni.
Talán furcsának tűnik, hogy a nyáron még az óvodások szertelenségével csapongó kisgyermek ősztől már komoly iskolás, és hogy az egyik napról a másikra megjelenő elvárásokhoz milyen meglepően gyorsan alkalmazkodik. A rejtély kulcsa a gyermek fejlődési folyamatában keresendő, amelyben a hetedik életév körül fordulat következik be. A változásnak mind testi, mind pszichés jelei ismertek. 5 és fél 7 éves korban következik be az első nagy alakváltozás, ennek során a test korábbi arányai megváltoznak, a gyerekek sokkal nyúlánkabbá válnak, megjelenik a kisfiús-kislányos alkat.
A fordulat pszichés vonatkozásai közül kiemelendő, hogy csökken gondolataik emocionális tartalma, vágyaik azonnali teljesedésének igénye már nem nyom el minden mást, képesek várni (és bizonyos szinten tervezni is), amellett, hogy a környezet elvárásai is egyre erősebben jelennek meg indítékaik alapjaként. Társas kapcsolataikban is fordulópont következik be: a család biztonságot jelentő arcai felől egyre inkább fordulnak a kortársaik felé, s kötnek "óriási" barátságokat szinte hétről hétre.
Az esetek többségében az iskolai foglalkozásokra való alkalmatlanság nem az értelmi képességek hiányát jelenti, hanem azt, hogy a szigorú szabályokhoz való alkalmazkodásnak még nem jött el az ideje. Természetesen az általános alkalmazkodási követelmények mellett az iskolába kerülő gyermekektől bizonyos értelmi képességet is elvárnak. Bármily szigorúnak is tűnnek az aggódó szülő szemében e követelmények, az ép értelmű gyerekek általában könnyedén teljesítik ezeket, sőt, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek értelmi fejlettségüket tekintve előbb válnak iskolaéretté, mint viselkedésükben. Többségük aránylag kevés zökkenővel beszokik az iskolába, ugyanis az iskolához szükséges képességeket nem kell külön tanítani azok a fejlődés során maguktól megjelennek.
Mindezek ellenére ebben az életkorban még nagyok az egyéni eltérések. Nem ritka az olyan gyerek, akinek számára a betűk felismerése már nem kihívás, mások inkább a számok világa iránt érdeklődnek, de az sem jelent semmiféle lemaradást, ha a betűkkel, számokkal még nem barátkozott meg. Néhány általános szempont alapján magunk is viszonylag megbízható képet kaphatunk gyermekünk iskolaérettségéről:
Fizikai alkalmasság
• a gyermek már elért bizonyos testi fejlettséget (kb. 1l0 cm-es testmagasság, 18 kg-os testsúly),
• túl van az első ún. alakváltozáson (eltűnt a kisgyermekekre jellemző pocak, a teste megnyúlt, karcsúbb lett),
• megkezdődött a fogváltás, az első tejfogak kihullanak, s megjelennek a maradandó fogak,
általános jó erőnlét, ami a manapság meglehetősen nehéz iskolatáskák cipeléséhez és a huzamosabb egy helyben ülés miatt fontos,
• egyértelműen felismerhető a gyermek jobb, illetve balkezessége.
• a gyermek már elért bizonyos testi fejlettséget (kb. 1l0 cm-es testmagasság, 18 kg-os testsúly),
• túl van az első ún. alakváltozáson (eltűnt a kisgyermekekre jellemző pocak, a teste megnyúlt, karcsúbb lett),
• megkezdődött a fogváltás, az első tejfogak kihullanak, s megjelennek a maradandó fogak,
általános jó erőnlét, ami a manapság meglehetősen nehéz iskolatáskák cipeléséhez és a huzamosabb egy helyben ülés miatt fontos,
• egyértelműen felismerhető a gyermek jobb, illetve balkezessége.
Pszichés alkalmasság
• a gyermek már várja az iskolát, ami bizonyos fokig a játékaiban is megjelenik,
• a rábízott feladatokat elvégezi, tevékenységeit nem hagyja félbe,
• képes kapcsolatot teremteni és fenntartani a kortársaival,
• nehézségek nélkül tud a csoportjába beilleszkedni,
• képes felnőttekkel való kapcsolat kialakítására, fenntartására.
• a gyermek már várja az iskolát, ami bizonyos fokig a játékaiban is megjelenik,
• a rábízott feladatokat elvégezi, tevékenységeit nem hagyja félbe,
• képes kapcsolatot teremteni és fenntartani a kortársaival,
• nehézségek nélkül tud a csoportjába beilleszkedni,
• képes felnőttekkel való kapcsolat kialakítására, fenntartására.
Szükséges képességek
• képes tartósan (10-15 percig) lekötni magát rajzolással, színezéssel, feladatlap kitöltésével,
• könnyedén megtanul rövidebb versikéket, mondókákat,
• képes magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni; nincs beszédhibája,
• némi gyakorlatot szerzett már finom motorikus mozgásokban, rajzol, színez, fest, gyurmázik (természetesen nem művészi szintű alkotások létrehozása cél, hanem a viszonylagos jártasság),
• legyen bizonyos szintű mennyiségfogalma (jól használja a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát, igazodjon el az 1-10-ig terjedő számok közö
• képes tartósan (10-15 percig) lekötni magát rajzolással, színezéssel, feladatlap kitöltésével,
• könnyedén megtanul rövidebb versikéket, mondókákat,
• képes magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni; nincs beszédhibája,
• némi gyakorlatot szerzett már finom motorikus mozgásokban, rajzol, színez, fest, gyurmázik (természetesen nem művészi szintű alkotások létrehozása cél, hanem a viszonylagos jártasság),
• legyen bizonyos szintű mennyiségfogalma (jól használja a kisebb-nagyobb, több-kevesebb fogalmát, igazodjon el az 1-10-ig terjedő számok közö
↧
↧
Hiperaktív gyermek viselkedési tünetei
Hiperaktív gyermek viselkedési tünetei
Gyakorlati útmutató sikeres gyermekükért aggódó szülőknek
Manapság egyre többet hallani, hogy ez a gyerek nem hiperaktív, csak neveletlen, kár rögtön a hiperaktív jelző mögé bújtatni, bezzeg az én időmben…. Pedig a hiperaktivitás egyre gyakrabban előforduló jelenség. A szülők viszont jóformán semmilyen információval nem rendelkeznek róla, s amennyiben a saját gyerekükről kiderül, hogy hiperaktív, nemigen tudnak szembenézni a problémával. Ha mégis megpróbálják, leginkább csak falakba ütköznek, hatásos segítséget nem sokan tudnak számukra nyújtani. Kritikát annál inkább kapnak. Nem elég, hogy meg kell birkózniuk csemetéjük különcségével, akinek nevelése sokkal nehezebb az átlagos gyerekekéhez képest, előbb-utóbb a társadalom teljes értetlenségével is szembesülnek, kezdve a családi környezettel.
- Mik a hiperaktivitás kiváltó okai?
- Milyen is az átlagtól jócskán eltérő, ténylegesen hiperaktív gyermek?
- Hogyan lehet a hétköznapi rendkívül kellemetlen helyzetek kialakulását megelőzni, és segíteni a gyermeknek megtalálni helyét az életben?
A hiperaktivitás okai
Segítünk Neked
Szeretnéd megosztani valakivel gondjaidat?
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Tanácsot is szeretnél kapni?
Szakértőnk készséggel válaszol, ha aktuális családi problémáiddal, kapcsolataiddal, lelki gondjaiddal keresed fel őt.
Kattints ide »
A hiperaktivitás oka nagyon sokféle lehet, kezdve az örökletes hajlammal. Többek szerint viszont a gyerek hiperaktivitását a terhesség alatti problémák okozzák (gyógyszerszedés, toxikózis, italozás, dohányzás, az anya idős kora, stb.), illetve a szülés körülményei miatt alakulnak ki (oxigénhiány, császármetszés, RH inkompatibilitás, stb.). Ez utóbbinak nagyobb az esélye, ha figyelembe vesszük, hogy a fekvő pozícióban szülés alatt a baba feje nehezebben tud utat törni magának, így a jobboldali homloklebeny sérülésének nő az eshetősége (pláne, ha erőszakosan beleszólnak a szülés menetébe, s sürgetik a világrajövetelt), márpedig vizsgált hiperaktív gyerekeknél kimutatták, hogy itt keresendő az összefüggés. Végül említendő az a tény is, hogy különböző környezeti tényezők (mesterséges ételszínezékek, szalicilátok, vagy például az ólom) szerepet játszhatnak a figyelemzavar kialakulásában. Több kutató azt találta, hogy sokan küszködnek valamiféle allergiával, többnyire ételallergiával, vagy tejérzékenységgel.
A hiperaktivitás tünetei
- Probléma a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával
- Hirtelenség, szertelenség - gondolkodás nélküli cselekvés (impulzivitás)
- Probléma a mozgás mennyiségével - a helyzethez képest túl sokat mozog
- A szabályokkal, utasításokkal szembeni ellenállás
A hiperaktív gyermek általános tünetei
Figyelemzavar
- Nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben.
- Nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladat- vagy játéktevékenységen belül.
- Úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá.
- Nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat.
- Nehézsége van a feladatok és a tevékenységek megszervezésében.
- Elkerüli, nem szereti vagy ellenáll az olyan feladatoknak, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek.
- Elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat.
- Külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét.
- A napi tevékenységben feledékeny.
Túlzott mozgásigény
- Ülés közben babrál, fészkelődik.
- Elhagyja helyét az osztályban vagy más helyzetekben, amikor elvárják tőle, hogy ülve maradjon.
- Rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló (a serdülők és felnőttek képesek helyben maradni, de ekkor nagyfokú belső nyugtalanságot élhetnek át).
- Nehézségei vannak az önálló nyugodt játéktevékenységben vagy az abban való részvételben.
- Izeg-mozog vagy úgy cselekszik, mint akit felhúztak.
- Túlzottan sokat beszél.
Szertelenség
- Mielőtt a kérdés befejeződött volna, kimondja a választ.
- Nehézséget okoz neki a várakozás.
- Félbeszakít másokat (pl. beszélgetést vagy játékot).
Noha mindez nem tűnik kórosnak, s bárki mondhatná, hogy ez és ez az ő gyerekére is igaz, a hiperaktív gyereknél a fentebb írtak minimum 90 %-a együttesen és huzamosan fennáll, ráadásul túlzott mértékben. Nem a mozgás magas szintje a lényeg, hanem az, hogy a mozgás céltalan, csapongó. A hiperaktív gyereket egy olyan nagy sebességgel száguldó autóhoz hasonlíthatnánk, amelynek elromlott a kormányszerkezete. Elsősorban nem a sebességgel van a baj, hanem az irányítatlansággal. A gyerek nincs tekintettel a környezeti feltételekre. Kárt tesz, zavar másokat, önmagát veszélybe sodorja és mindezt úgy, hogy nem is fogja fel, mit tesz. Mintha egy belső motor hajtaná, mozgásra kényszerítené. Minél fiatalabb a motor, ez annál inkább jellemző.
Felmerülhet a kérdés: a hiperaktív gyerek beteg? Abban az értelemben igen, hogy tüneteik mögött biológiai tényezők állnak, vagyis nem szándékosan nyugtalankodnak. Másrészt betegségről általában csak akkor beszélhetünk, ha a tünetek jelentősen eltérnek az átlagostól, a normálistól. A normalitás meghatározása pedig nagyon nehéz. Az biztos, hogy a hiperaktív gyerek MÁS mint az átlag gyerek. Ez a másság pedig gondot okoz a gyereknek és a környezetének egyaránt.
Régen agyi károsodásnak, később az agy működési zavarának tekintették ezt a tünetcsoportot. Manapság már másként közelítik meg a problémát: biológiai eredetűnek tartják, és elsősorban a viselkedéskontroll és a viselkedésszabályozás zavarának tekintik.
A hiperaktív gyermek tünetei korosztályonként
A hiperaktív csecsemő
Sokat sír, többnyire rettentő hangerővel és csillapíthatatlanul. Ha fölveszik, nem nyugszik meg. Nehezen alakul ki a napi ritmusa. Sokan közülük nem a megszokott módon (mászás, fölállás, járás, futás) fejlődnek: kihagyják a mászás és a járás szakaszt. Kilenc hónaposan fölállnak és szinte ettől a pillanattól kezdve rohannak. Ezek a gyerekek általában jó mozgásúak, de amennyiben az agyuk esetleg másképp is sérült, egyensúlyzavarban is szenvedhetnek, ami tovább nehezíti az örökös mozgás igényének való megfelelést. Mivel a mozgásigényük ugyanúgy fennáll, de ehhez koordinációs zavar társul, az emiatt keletkező még nagyobb belső feszültségüket másképp fejezik ki: magatartásuk agresszívabbá válik a sorozatos kudarcélmény hatására.
A hiperaktív kisgyerek
A hiperaktív gyerekek 60-70%-nál 2 éves korban már diagnosztizálható a tünetcsoport. Jellemzi őket az átlagosnál sokkal magasabb aktivitási szint és az óvatosság hiánya. Közülük háromszor annyian szenvednek súlyosabb balesetet, mint kortársaik. Gyakran tesznek kárt a környezetükben is. Állandó, szoros felügyeletet igényelnek. Hamar elunnak bármit, és gyakran váltogatják tevékenységüket. Ugyanakkor nagyon makacsok, akaratosak. Szinte lehetetlen eltéríteni őket attól, ami az adott pillanatban érdekes számukra. Ha valami nem sikerül, vagy ha valamit nem kapnak meg azonnal, könnyen sírni vagy üvölteni kezdenek, illetve dührohamot kapnak. Többnyire később lesznek szobatiszták, később kezdenek rajzolni, mint kortársaik.
A hiperaktív kisiskolás
Általában az iskolában derül ki először, hogy ezekkel a gyerekekkel valami baj van. A hiperaktív gyerekek egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen követik az utasítást, nem képesek önállóan dolgozni, nem tartják be az iskola szabályait, rendjét. Mindezt általában úgy teszik, mintha a szabályokról nem is tudnának. Gyakran rendetlenek, szervezetlenek, feledékenyek, nem várnak a sorukra, a tanár figyelmét folyamatosan lekötik, mindent és mindenkit félbeszakítanak. Jellemző, hogy nem bírják a várakozást, hamar kiborulnak, gyakran sírnak, dühöngnek, indulatosak. Nemigen tudnak együttműködni másokkal, látszólag nem törődnek a másik érzelmeivel, hajlamosak a basáskodásra. Miután társaik körében nem igazán népszerűek, nem kortársaikkal, hanem fiatalabbakkal vagy idősebbekkel barátkoznak inkább. Az osztály munkáját, az iskola rendjét zavaró viselkedéssel könnyen kiválthatják környezetüknek elutasító magatartását, ami járulékos sérülésekhez vezethet (pl. negatív önértékelés).
A hiperaktív gyerekek ugyanakkor általában értelmesek, okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek és remek ötleteik vannak. Rendezvény után ők biztosan ott maradnak és lelkesen pakolnak. Ha a tanár elfelejtett valamit, ők az elsők akik kiugranak a padból és már rohannak is a naplóért, krétáért stb. Szeretik a nagy mozgásokat, a kerékpározást, rohangálást. Nem tudnak egy helyben maradni, de órákig ülnek a televízió vagy a számítógépes játékok előtt. Ez nem véletlen, mert azok a dolgok tartják fel figyelmüket, amelyekben folyamatosan cserélődnek az ingerek. Emellett fontos számukra a cselekvést követő azonnali sikerélmény, mert ez tartja fenn az érdeklődésüket.
Iskolai teljesítményük sokszor elmarad attól, amit életkoruk és értelmi képességeik alapján elvárhatunk. Gondjaik a motoros nyugtalanságból, az impulzivitásból és figyelemzavarból fakadnak (jó eszű gyerek, de túlságosan játékos). A legtöbb probléma azért itt tűnik fel, mert az iskolában ritkán adódik olyan helyzet, amelyben a hiperaktív gyerekek jól teljesíthetnének. Idejük nagy részét az osztályteremben töltik. Folyamatosan alkalmazkodniuk kell a szabályokhoz és eleget kell tenniük az előírásoknak. Nem ritkán egyszerre több utasítást kapnak, ami el se jut a fülükig. Gyakran kell önállóan megoldaniuk számukra unalmas, ismétlődő feladatokat, amelyek nem járnak sem megerősítéssel, sem helyreigazító visszajelzéssel. Pedig némi segítséggel nagyon jól beilleszthetők a hagyományos iskolai rendbe. Ennek feltétele, hogy a szülő és a pedagógus egyaránt ismerje a tünetcsoportot és a várható nehézségeket. A szülők és az iskola tudjanak együttműködni, illetve, ha szükséges, mind a gyerek, mind a vele foglalkozó felnőttek kapjanak szakmai segítséget, legyen mód pl. pszichológus, pszichiáter, fejlesztő pedagógus stb. bevonására a gyerekkel való mindennapi foglalkozásba. Ez különösen fontos, ha egyéb társult tünetek (pl. speciális tanulási probléma) is jelentkezik a gyereknél.
Ugyanakkor rendkívül jól, nem egyszer átlagon felül tudnak teljesíteni, ha
- a helyzet kétszemélyes
- a partner határozott és elfogadó
- a szabály kevés és egyértelmű
- számukra új és érdekes a környezet
- egyszerű dolgot kérnek tőlük, és az utasítás világos
- munka közben gyakori és azonnali megerősítést kapnak és a problémát is azonnal visszajelzik a számukra
- kevés kritikát és sok biztatást kapnak
A hiperaktív kamasz
A kamaszok 30-40%-ánál inkább a motiváció hiányáról és az önbecsülés zavaráról beszélünk. Míg a legtöbb hiperaktív tünetet „kinövik”(megtanulják uralni) továbbra is hiányzik belőlük az „én akarom tudni, én most megmutatom, én most bebizonyítom” típusú komoly elhatározás. Mondhatnak ugyan ilyesmiket, de ritkán követi tett a kijelentéseket.
Ettől a kortól kezdve inkább a motiváció problémájáról beszélünk. Ez a mindennapokban rendszerint úgy jelentkezik, hogy a gyerek több órás előkészületeket tesz egy ötperces munka elvégzésére, amit aztán gyakran el sem kezd. Egyszerűen nem bírja elszánni magát a munkára, két percenként felugrál, eszik, iszik, ceruzát hegyez, lerohan a boltba füzetért, WC-re megy, stb. Nem érzik az idő múlását, minden kész 2 perc alatt, mindenhová el lehet jutni 5 perc alatt. Nem tudnak gazdálkodni az idejükkel. Terveik általában nélkülözik a józanságot. A történelemből bukásra álló gyerek teljes meggyőződéssel nyugtatja szüleit, hogy nincs miért izgulni: ma délután 2-től 4-ig átismétli a féléves anyagot, holnap ír egy 5-ös dolgozatot és ezzel kijavította az öt egyest, egy ötös meg öt egyes az félévi kettes. Ezek után gondtalanul bevonul a szobájába képregényt olvasni, mert délután kettőig még rengeteg idő van…
Másrészt, ha megfelelő hobbit találnak, akkor abban nagyon kitartóak, alaposak, gyakran rendkívül sikeresek és tehetségesek. A legnagyobb baj viszont az, hogy a kamaszt ekkorra már végérvényesen beskatulyázták: rossz, megbízhatatlan, hasznavehetetlen….
A hiperaktív felnőtt
Enyhébb, jól kezelt esetekben a kamaszkortól megszűnhet a hiperaktívság. A felnőtt tud bánni túlzott aktivitásával, nem zavarja őt a munkában. A hiperaktivitás egyszerűen csak személyiségjegyként mutatkozik. Szereti a változatosságot, a mozgást, az utazást, a társaságot, „nem alszik meg szájában a tej”.
Sok esetben azonban fennmaradhatnak olyan tünetek, amelyek felnőtt korban is megnehezítik az életét. Ezek az emberek lehetnek nyughatatlanok (pl. gyakran változtatnak munkahelyet) lehetnek impulzívak (pl. gyakran karamboloznak vagy kerülnek konfliktusba környezetükkel) lehet baj a figyelmükkel, lehetnek szórakozottak, összekeverik a dolgokat, kapkodnak, rohannak, elkésnek és munkájukban nem hatékonyak. A tünetek ugyan kellemetlenek lehetnek, de a hiperaktív felnőttek előnyös tulajdonságaikkal kompenzálják nehézségeiket, és jól unkcionálnak.
Sajnos vannak olyanok is, akiknél a tünetek fokozottan jelentkeztek és nem kaptak megfelelő kezelést, vagy egyéb járulékos sérülések is terhelték őket. A felmérések szerint ebbe a súlyosabb helyzetbe a hiperaktívak közel egynegyede kerül. Sokan közülük depresszióssá válnak, öngyilkosságot kísérelnek meg. Azok, akik agressziójukat inkább kifelé fordítják, összeférhetetlenekké, néha pszichopatává válnak. Ezek olyan emberek, akik mások érzéseivel nem törődnek, a társadalom normáit magukra nézve nem tartják kötelezőnek.
↧
A szülői veszekedés hatása a gyermekre
A szülői veszekedés hatása a gyermekre
Mit ne mondjak, nem könnyű téma. Magyarországon az agresszió kérdése még most is sok helyen tabu, ha megtörténik, ha nem. Az alábbiakban nem a családon belüli erőszakról szeretnék beszélni, hanem arról az esetről, amikor a szülők között konfliktus alakul ki. Tudom a legtöbb család ara törekszik, hogy ez ne forduljon elő, de a legjobb családban is megesik, hogy valamiben nem egyeznek a szülők. Nem verekedésről beszélek, csak esetleg hangos szóváltás vagy kicsit komolyabb nézeteltérés, amikor heves érzelmek jelennek meg.
Sokszor kérdezték tőlem szülők, odafigyelnek, hogy ne a gyerek előtt történjen mindez, de talán hallja. Mit lehet tenni, hogy ne legyen traumatikus a gyereknek?
Azt gondolom valóban a legfontosabb, hogy igyekszünk elkerülni az összezördüléseket, de néha bizony a legjobb családban is megesik.
Jó, megtörtént a veszekedés, de mi van ilyenkor a gyerekkel?
Hogyan dolgozzák fel ezt, hogy imádott szüleit veszekedni látja?
Hogyan lehet elkerülni, hogy nem alakuljon ki probléma, zavar, ne adj’ Isten trauma a gyerekeknél?
Vegyük sorra! Azt hiszem, nem kell hosszasan taglalnom, hogy a folyamatosan veszekedő szülők gyermekei gyakran traumatikus, neurotikus tünetekkel küzdenek. Nem érti, mi történik körülötte, legalábbis ritka, hogy ilyen családokban valamelyik szülő hosszas magyarázkodásba kezdene. Sajnos az ilyen családban felnövő gyerekek vagy maguk is agresszívek, hiszen azt tanulták, hogy a konfliktusok egyetlen megoldása az agresszió. Vagy szorongókká válnak, hiszen a család is félelmetes, hát még a világ. Szerencsére viselkedésterápiával jól javítható a dolog. De a család örök feszült hangulatát még egy ilyen terápia sem javítja. Csak, ha a szülők együttesen fordulnak pszichológushoz, és próbálnak változtatni a helyzeten.
Sajnos ez az örök veszekedős állapot nagyon jellemző a válás előtti időszakban. Mint tudjuk ez az időszak mindenkit megvisel, kicsit, nagyot egyaránt. Ha bármilyen visszaesést, viselkedésbeli változást látunk a gyereken, forduljunk szakemberhez!
Nézzük azokat a csalásokat, ahol szinte egyáltalán nincs veszekedés, de még nézeteltérés sincs. Mindig minden felhőtlen(nek tűnik!!!)Talán mindenki ezt az ideális állapotot szeretné. Sokáig gondoltam, milyen jó, aki ilyen szuper szülő tud lenni , na meg persze ilyen nyugodt. Ám egyszer egy ilyen család, akiket már régebben ismertem, jelentkeztek nálam, hogy nagy baj van a gyerekkel!! Elkezdte az óvodát és teljesen megváltozott, szorong, szinte senkivel nem akar szóba állni, még mesét sem akar hallgatni… Többszöri találkozó, hosszas beszélgetés és a részletes vizsgálat kiderítette, hogy a gyerek nem tud beilleszkedni az óvodába. Az óvodai élet, a nagy betűs élet, csak kicsiben. Vannak hangoskodó, csúfolódó gyerekek, meg kedves barátok, akik néha mással játszanak, szóval ez már a kemény valóság. Kiderült, hogy a kisgyerek, aki addig soha nem látott és nem is nagyon találkozott agresszióval, egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele az óvodában sem. A mesékben sem bírta elviselni, hogy a legkisebb királyfit kinevetik a testvérei stb. Be kell valljam, nagyon meglepődtem! Hiszen tényleg azt gondoltam, milyen rosszat tesz, ha a gyerek hangos szóval találkozik.
Ezután a szülőkkel megbeszéltem, hogyan segíthetik gyermeküket, és egy bő fél éven belül rendeződött a helyzet. Na persze a szülők nem kezdtek el otthon színpadi veszekedéseket produkálni, csak ha nézeteltérésűk volt, ezután otthon és nem a garázsban bonyolították le, amikor a gyerek már alszik. Mert valljuk be, apró nézeteltérések mindenhol előfordulnak. Bárkivel megeshet, hogy ideges, mert rossz napja volt a munkahelyén. Az egészből a tanulság, hogy őszintén ki kell mutatni az érzelmeinket, még a negatívakat is, mert még segítheti is a gyereket.
Igen, tehát nézeteltérés van.
Talán a gyerek nincs jelen, de hallja a másik szobából, mert hidd el, hogy hallja, még, ha nem is mutatja. Vagy, ha már alszik, akkor elhiheted, hogy a másnapi első arckifejezésedből, ideges hanghordozásodból ki fogja találni.
Minden ilyen esetben az a legfontosabb, hogy ha már elég idős a gyerek magyarázzuk el neki, hogy, mi történt. Na nem a témát, csak azt, hogy apa és anya valamiben nem értenek egyet, néha bizony van ez így.
A másik fontos dolog, hogy a gyerek lássa és érezze a konfliktus megoldását. Tehát lássa azt, hogy 1-2 óra múlva apa és anya összeborulva nyugodtan beszélget, vagy elcsattan a csók, hiszen ez azt jelzi a gyerek felé, hogy most már minden rendben. Plusz még azt is megtanulta, hogy egy kapcsolatban előfordulnak néha nézeteltérések, de azokat meg lehet oldani és egy kis szócsatából nem lesz világháború. Ez nagyon fontos tudás a gyerek számára, mert gondolom, te is ismersz olyan embereket, akik a kapcsolataikban, ha egy kicsi nézeteltérés, veszekedés adódik, vagy elmenekülnek, vagy azt hiszik, itt a világ vége, jön a válás. Ha elmenekül, akkor sajnos nem tanulta meg, hogyan kell konfliktusokat megoldani. Kedves szülők ezt megtanítani is a mi feladatunk. Ha megrémül egy kis probléma kapcsán, akkor soha nem látta a szüleit vitázni, és azt hiszi, hogy ez tragédia. Most nem azt mondom, hogy kezdjetek el vitázni a párotokkal, csak, ha valami probléma van, akkor ne bujkálva próbáljátok megoldani, mert a gyerek mindent le tud olvasni az arcotokról, és próbáljátok a negatív hangulatotokat is felvállalni, mert az is csak arra ösztönzi, hogy a problémák arra valóak, hogy megoldjuk őket, és ezek által csak előrébb jut az ember.
Sokszor kérdezték tőlem szülők, odafigyelnek, hogy ne a gyerek előtt történjen mindez, de talán hallja. Mit lehet tenni, hogy ne legyen traumatikus a gyereknek?
Azt gondolom valóban a legfontosabb, hogy igyekszünk elkerülni az összezördüléseket, de néha bizony a legjobb családban is megesik.
Jó, megtörtént a veszekedés, de mi van ilyenkor a gyerekkel?
Hogyan dolgozzák fel ezt, hogy imádott szüleit veszekedni látja?
Hogyan lehet elkerülni, hogy nem alakuljon ki probléma, zavar, ne adj’ Isten trauma a gyerekeknél?
Vegyük sorra! Azt hiszem, nem kell hosszasan taglalnom, hogy a folyamatosan veszekedő szülők gyermekei gyakran traumatikus, neurotikus tünetekkel küzdenek. Nem érti, mi történik körülötte, legalábbis ritka, hogy ilyen családokban valamelyik szülő hosszas magyarázkodásba kezdene. Sajnos az ilyen családban felnövő gyerekek vagy maguk is agresszívek, hiszen azt tanulták, hogy a konfliktusok egyetlen megoldása az agresszió. Vagy szorongókká válnak, hiszen a család is félelmetes, hát még a világ. Szerencsére viselkedésterápiával jól javítható a dolog. De a család örök feszült hangulatát még egy ilyen terápia sem javítja. Csak, ha a szülők együttesen fordulnak pszichológushoz, és próbálnak változtatni a helyzeten.
Sajnos ez az örök veszekedős állapot nagyon jellemző a válás előtti időszakban. Mint tudjuk ez az időszak mindenkit megvisel, kicsit, nagyot egyaránt. Ha bármilyen visszaesést, viselkedésbeli változást látunk a gyereken, forduljunk szakemberhez!
Nézzük azokat a csalásokat, ahol szinte egyáltalán nincs veszekedés, de még nézeteltérés sincs. Mindig minden felhőtlen(nek tűnik!!!)Talán mindenki ezt az ideális állapotot szeretné. Sokáig gondoltam, milyen jó, aki ilyen szuper szülő tud lenni , na meg persze ilyen nyugodt. Ám egyszer egy ilyen család, akiket már régebben ismertem, jelentkeztek nálam, hogy nagy baj van a gyerekkel!! Elkezdte az óvodát és teljesen megváltozott, szorong, szinte senkivel nem akar szóba állni, még mesét sem akar hallgatni… Többszöri találkozó, hosszas beszélgetés és a részletes vizsgálat kiderítette, hogy a gyerek nem tud beilleszkedni az óvodába. Az óvodai élet, a nagy betűs élet, csak kicsiben. Vannak hangoskodó, csúfolódó gyerekek, meg kedves barátok, akik néha mással játszanak, szóval ez már a kemény valóság. Kiderült, hogy a kisgyerek, aki addig soha nem látott és nem is nagyon találkozott agresszióval, egyszerűen nem tudott mit kezdeni vele az óvodában sem. A mesékben sem bírta elviselni, hogy a legkisebb királyfit kinevetik a testvérei stb. Be kell valljam, nagyon meglepődtem! Hiszen tényleg azt gondoltam, milyen rosszat tesz, ha a gyerek hangos szóval találkozik.
Ezután a szülőkkel megbeszéltem, hogyan segíthetik gyermeküket, és egy bő fél éven belül rendeződött a helyzet. Na persze a szülők nem kezdtek el otthon színpadi veszekedéseket produkálni, csak ha nézeteltérésűk volt, ezután otthon és nem a garázsban bonyolították le, amikor a gyerek már alszik. Mert valljuk be, apró nézeteltérések mindenhol előfordulnak. Bárkivel megeshet, hogy ideges, mert rossz napja volt a munkahelyén. Az egészből a tanulság, hogy őszintén ki kell mutatni az érzelmeinket, még a negatívakat is, mert még segítheti is a gyereket.
Igen, tehát nézeteltérés van.
Talán a gyerek nincs jelen, de hallja a másik szobából, mert hidd el, hogy hallja, még, ha nem is mutatja. Vagy, ha már alszik, akkor elhiheted, hogy a másnapi első arckifejezésedből, ideges hanghordozásodból ki fogja találni.
Minden ilyen esetben az a legfontosabb, hogy ha már elég idős a gyerek magyarázzuk el neki, hogy, mi történt. Na nem a témát, csak azt, hogy apa és anya valamiben nem értenek egyet, néha bizony van ez így.
A másik fontos dolog, hogy a gyerek lássa és érezze a konfliktus megoldását. Tehát lássa azt, hogy 1-2 óra múlva apa és anya összeborulva nyugodtan beszélget, vagy elcsattan a csók, hiszen ez azt jelzi a gyerek felé, hogy most már minden rendben. Plusz még azt is megtanulta, hogy egy kapcsolatban előfordulnak néha nézeteltérések, de azokat meg lehet oldani és egy kis szócsatából nem lesz világháború. Ez nagyon fontos tudás a gyerek számára, mert gondolom, te is ismersz olyan embereket, akik a kapcsolataikban, ha egy kicsi nézeteltérés, veszekedés adódik, vagy elmenekülnek, vagy azt hiszik, itt a világ vége, jön a válás. Ha elmenekül, akkor sajnos nem tanulta meg, hogyan kell konfliktusokat megoldani. Kedves szülők ezt megtanítani is a mi feladatunk. Ha megrémül egy kis probléma kapcsán, akkor soha nem látta a szüleit vitázni, és azt hiszi, hogy ez tragédia. Most nem azt mondom, hogy kezdjetek el vitázni a párotokkal, csak, ha valami probléma van, akkor ne bujkálva próbáljátok megoldani, mert a gyerek mindent le tud olvasni az arcotokról, és próbáljátok a negatív hangulatotokat is felvállalni, mert az is csak arra ösztönzi, hogy a problémák arra valóak, hogy megoldjuk őket, és ezek által csak előrébb jut az ember.
↧
Kiabálás a gyerek előtt: mit okoz benne?
Kiabálás a gyerek előtt: mit okoz benne?
Mindenkinél kicsúszik egy-egy rossz szó, mindenki kiabál néha, vannak temperamentumos és kevésbé temperamentumos szülők és családok, minden családban vannak néha viták és mindenki felemeli néha a hangját. Mégis sokan aggódnak amiatt, hogyan hat mindez a gyermekre. Mit fog fel ő a kiabálásból? Károsodik tőle? Agresszív lesz? Szorongani fog? Vagy egyik sem?
Sok szülő fél a kiabálástól. “Csak ne a gyerek előtt” – mondják, és ha megvitatni-valójuk akad, akkor azt alvásidőben, zárt ajtók mögött teszik azt gondolva, hogy amit a gyerek nem lát, arról nem is tud. Csakhogy az aggodalmunk, a viták miatti félelmek, a nehéz élethelyzetek miatti stressz nem marad a zárt ajtók mögött. Már az egészen kis csecsemő is reagál az édesanyja feszültségére, érzi azt. Hiába vágsz mindig mosolygós arcot előtte, tudni fogja, ha rossz kedved van.
Nehéz helyzetekben, amikor feszültség, gondok vannak a családban nem eltitkolni kell azt a gyerek elől, hanem kezelni a saját feszültségünket: megbeszélni a problémákat egymással (a hallgatás mindig a legrosszabb taktika), kiadni a fájdalmat, a dühöt (sport, nagy séta a szabad levegőn – ez a babának is jót tesz), ha szükséges, akkor sírás, boxzsák (nagyon jó találmány és a gyerekek is szívesen püfölik), naplóírás (az egyik legjobb önismereti eszköz).
Bár a gyerekeink számára mindig sokkal jobb, gondoktól mentesebb életet szeretnénk, mint a magunké volt, nem tudjuk elkerülni, hogy néha szembesülnie kelljen az élet nehezebb oldalával is. Számára azonban az a fontos, hogy bármi is történjék, mellette legyünk, biztonságban érezhesse magát. Az anyagi körülmények, a családi perpatvarok, a változások kevésbé viselik meg, ha tudja, hogy mellette vagyunk, ha számíthat ránk, amikor hív, ha megvigasztaljuk, amikor elesett, ha odabújhat hozzánk, amikor igényli.
A szélsőséges eset: a rendszeres veszekedés otthon
Ha a veszekedés, kiabálás mindennapos egy családban az természetesen hatással van a kicsire. De nem a kiabálástól ijed meg a kicsi, hanem az ő helyzete bizonytalan ilyenkor, ha nem érzi biztonságban magát.
Nem a kiabálás a rossz. A düh, az indulat természetes érzés, a visszafojtott düh sem jó, és az sem, ha elhallgatjuk a kicsi elől az érzéseinket. A kicsi automatikusan megtanulja, másolja a környezetében látott düh-modellt. Ha a szülők temperamentumosabbak, ő is az lesz, ha a szülei szarkasztikusan közlik egymással az érzelmeiket, elvárásaikat, ők is így fogják, ha visszafojtják az érzelmeiket, ő is ezt fogja lemásolni.
A másolás akkor is megtörténik, ha megjátsszuk magunkat. A kicsi figyeli az arcunkat, a mimikánkat. Hiába mosolyogsz a babára szándékosan, a szem környéki nevetőizmokat nem tudod akaratlagosan befolyásolni, ezért pontosan tudja a kicsi, melyik a valódi és melyik a műmosoly.
De változtathatunk a szülői mintán, ha jobban megismerjük magunkat. Ha nem mersz kiállni magadért, nem mered elmondani, mi bánt, ha magadba fojtod az indulataidat, megtanulhatod kiadni őket. Az indulat normális része az életnek. Szabad csalódottnak lenni, dühösnek lenni, haragudni néha. A gyermekednek is megtaníthatod azt, hogy kiadhatja a dühét. De meg kell tanulnia azt is, hogy ennek milyen keretei vannak: nem tehet kárt senkiben és semmiben, nem bánthatja magát és másokat.
Persze a dackorszak időszakában először a maga módján fog próbálkozni. Verekszik majd, harap, odacsap (jellemzően a kifelé forduló gyerekek csinálják ezt), magát bántja (fejét csapkodja, fejét a földbe veri stb. – jellemzően a befelé forduló gyerekek választják az indulat levezetésének ezt a módját).
A hiszti is az indulatkezelés része: még nem tudja, mit tegyen, amikor csalódott vagy dühös, ezért a teljes testével reagál rá. Ez a fajta hiszti, amit nem lehet szóval nyugtatni, amit a kicsi nem képes rászólásra, fegyelmezésre leállítani, az ún. distressz hiszti. Ilyenkor a kicsi a szó szoros értelmében “magán kívül” van. Ilyenkor azzal segítesz neki a legtöbbet, ha odamész hozzá és magadhoz öleled. Ha érzi, hogy higgadt vagy, hallja a nyugodt lélegzetvételeidet: ebből megtanulja, hogyan kellene neki ilyenkor viselkednie, éreznie.
Kiabálni lehet, de… Kísérletek bizonyítják, hogy a gyerekek nem attól ijednek meg, ha a szülők kiabálnak, hanem attól, ha nem értik, mi történik és miért. Az ok nélküli dühkitörés az, ami félelemmel tölti el őket. Éppen ezért a megoldás nem az, ha egyáltalán nem emeled fel a hangodat a kicsi előtt, hanem az, ha elmondod neki, mit érzel (pl. “haragszom, mert…”) és megnyugtatod, hogy ne érezze bizonytalanul magát.
“Anya csúnyát mondott”
Néha mindenkiből kicsúszik 1-2 keresetlen szó. Ilyeneket hall a kicsi otthon is, az óvodában is és ahogy kezd kinőni a dackorszakból, megtanulja kezelni az indulatait, megnyugtatni magát, megjelenik az indulatkezelés módszereként a káromkodás is. Nem kell megijedni az első közösségből importált cifra szavaktól: ezeket egy darabig használja a kicsi, mert játszik velük, ízlelgeti az új szavakat, de ha otthon nem hall ilyesmit a kicsi, akkor elhagyja majd.
Más a helyzet, ha otthon is elhangzik néha 1-1 csúnya szó. A gyerekek ezeket szivacsként isszák magukba. Miért? Mert ezek erős érzelmi töltetű szavak. Akkor mondjuk őket, ha dühösek vagyunk, és ez segít a gyerekeknek hamarabb megtanulni őket.
Hiába szólunk rá az ilyen szavak miatt, ha mi magunk is használjuk őket, mint ahogyan nem működik az sem, ha alternatívákat (pl. “a rézfánfütyülő rézangyalát”) kínálunk fel helyette. A rászólásból ráadásul sok kisgyerek játékot csinál, csakazértis mondja, mert tilos – és mert otthon is elhangzik néha. A megoldás a családi “csúnya szó”-diéta, vagy ha nem foglalkoztok vele, és idővel a gyerekek a ti példátokon megtanulják a “csúnya szó”-etikettet
Hiába szólunk rá az ilyen szavak miatt, ha mi magunk is használjuk őket, mint ahogyan nem működik az sem, ha alternatívákat (pl. “a rézfánfütyülő rézangyalát”) kínálunk fel helyette. A rászólásból ráadásul sok kisgyerek játékot csinál, csakazértis mondja, mert tilos – és mert otthon is elhangzik néha. A megoldás a családi “csúnya szó”-diéta, vagy ha nem foglalkoztok vele, és idővel a gyerekek a ti példátokon megtanulják a “csúnya szó”-etikettet
↧
AZ ŰTVAR/IMPRTIGO/KLINIKAI FORMÁI
1-
![]()
2-
![]()
3-
![]()
4-
![]()
5-
![]()
6-
![]()
7-
![]()
8
![]()
-
9-
![]()
10-
![]()
11-
![]()
12-
![]()
13-
14-![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
![]()
2-
3-
4-
5-
6-
7-
8
9-
10-
11-
12-
13-
14-
↧
↧
A KANCSALSÁG TÜNETEI ÉS KEZELÉSE
Kancsalság tünetei és kezelése
![]()
A kancsalság a kétszemes együttlátás (ún. binokuláris látás) hiánya, a két szem egymáshoz viszonyított helyzetétől függetlenül.
Két szemünk nem egyenrangú partnerként vesz részt a látott kép kialakításában. Domináns szemünket irányítjuk (fixáljuk) először arra a pontra, amelyet látni akarunk. Ezt követően a pillanat tört része alatt a másik ún. segédszemünk is csatlakozik és így a már mindkét szemünk által látott, kissé különböző képek összeolvadva egy önálló, síkban jelentkező képet alkotnak. A nem domináns szemünk csatlakozása egy reflex, az ún. binokuláris látás reflexének az eredménye. Akkor, amikor a domináns szem már fixál, de a másik még nem, az agyi központ kettőslátást (diplopiát) észlel. Ez nem tudatosul, mert idegi pályákon utasítás érkezik a szemmozgató izmokat irányító agytörzsi idegmagvakhoz, innen a szemmozgató idegeken keresztül a szemgolyó pozícióját meghatározó ún. külső szemizmokhoz, melyek a másik szemet is beállítják a fixálás helyzetébe. Így lehetővé válik a két szem képének egybeolvasztása, a fúzió. A helyes binokuláris látás itt még nem áll meg, az egybeolvasztott kép még sík. Ezt kell követnie a mélységérzékelésnek, mely fizikai, élettani folyamatokon túl, pszichológiai műveleteket is igénybe vevő, bonyolult mechanizmus. Eredménye a háromdimenziós kép.
A reflex előtt, amíg még nem fixálunk a két szemnek nincs meghatározott pozíciója, a szemek tengelyei sem kerülnek normál helyzetbe. Fixálni kell ahhoz, hogy a két szem együtt mozogjon. Amikor nem fixálunk, pl. sötétben, a két szemünk nézővonala a kétoldalt 6-6 külső szemizom folytonos megfeszülése és elernyedése következtében egymással állandóan váltózó szöget zár be és csak a fixálás pillanatában a binokuláris reflex kiváltása után kerülnek normál ún. ortho helyzetbe.
Mindenkinél lehetőség van különböző fokú, az élettanitól eltérő szemállások (deviációk) mellett is egybeolvasztani a két szem által külön-külön látott képeket. Az egybeolvasztás kényszere alatt a szemek nézővonalai által bezárt szöget csökkenteni (konvergálni) és növelni (divergálni) is képesek vagyunk bizonyos mértékig. Egy határon túl- mely mindenkinél más -az egybeolvasztás sikertelen, két képet látunk egyszerre (kettőslátás). Ezt a tartományt, melyen belül a szemek nézővonala által bezárt szöget változtathatjuk a fúzió mellett, fúziós kapacitásnak nevezzük. Ha a deviáció mértéke a fúziós kapacitáson belül van, ún. heterophoriáról beszélünk. Ez normális jelenség. A deviáció a fúzió kényszere alatt rejtve marad, mely állandó munkát kíván, fáradást okozhat. Kis fokú heterophoria is okozhat fáradásos panaszokat, ha a fúziós kapacitás is csökevényes, alig haladja meg a deviáció mértékét.
Ha pedig a fúzió terjedelme kisebb, mint a rejtett kancsalsági deviáció, akkor ún. manifeszt kancsalság alakul ki. Ilyenkor a szem fáradékonysága nem jelentkezik, hiszen fúzió illetve binokularitás sincs. A komfortos látás, tehát két esetben lehetséges: vagy kifogástalan binokuláris látás esetén, vagy a binokuláris látás hiányában. Ennek pl. egy iskolás korú gyermek esetén nagy a jelentősége, akiben kancsalsági műtét után binokuláris látást akarunk kiépíteni, bár erre nincs hajlama, nincs megfelelő fúziós terjedelme, rendszerint csak csökevényes fúziós kapacitás kiépítéséig lehet eljutni, mellyel a gyermeket állandó panaszokra ítéljük, amit már befolyásolni nem lehet.
A fúziós kapacitás napközben is változhat. Egy olyan beteg esetén, akinek heterophoriája a fúziós kapacitásának a határán van, este szűkül be, deviációja, kettősképe lesz.
Tehát, ha a fent leírt reflexfolyamat sérül, legyen a hiba az érzékelésben, a szabályozó központban vagy a mozgató izmokban: kancsalság alakul ki. A binokuláris reflex hiánya lehet elsődleges (alkati) és lehet másodlagos, a kancsal deviáció következménye, azaz ún. dekompenzált heterophoria.
Szűkebb értelemben a manifeszt deviációval (kancsalítással) járó állapotot nevezzük kancsalságnak.
A reflex előtt, amíg még nem fixálunk a két szemnek nincs meghatározott pozíciója, a szemek tengelyei sem kerülnek normál helyzetbe. Fixálni kell ahhoz, hogy a két szem együtt mozogjon. Amikor nem fixálunk, pl. sötétben, a két szemünk nézővonala a kétoldalt 6-6 külső szemizom folytonos megfeszülése és elernyedése következtében egymással állandóan váltózó szöget zár be és csak a fixálás pillanatában a binokuláris reflex kiváltása után kerülnek normál ún. ortho helyzetbe.
Mindenkinél lehetőség van különböző fokú, az élettanitól eltérő szemállások (deviációk) mellett is egybeolvasztani a két szem által külön-külön látott képeket. Az egybeolvasztás kényszere alatt a szemek nézővonalai által bezárt szöget csökkenteni (konvergálni) és növelni (divergálni) is képesek vagyunk bizonyos mértékig. Egy határon túl- mely mindenkinél más -az egybeolvasztás sikertelen, két képet látunk egyszerre (kettőslátás). Ezt a tartományt, melyen belül a szemek nézővonala által bezárt szöget változtathatjuk a fúzió mellett, fúziós kapacitásnak nevezzük. Ha a deviáció mértéke a fúziós kapacitáson belül van, ún. heterophoriáról beszélünk. Ez normális jelenség. A deviáció a fúzió kényszere alatt rejtve marad, mely állandó munkát kíván, fáradást okozhat. Kis fokú heterophoria is okozhat fáradásos panaszokat, ha a fúziós kapacitás is csökevényes, alig haladja meg a deviáció mértékét.
Ha pedig a fúzió terjedelme kisebb, mint a rejtett kancsalsági deviáció, akkor ún. manifeszt kancsalság alakul ki. Ilyenkor a szem fáradékonysága nem jelentkezik, hiszen fúzió illetve binokularitás sincs. A komfortos látás, tehát két esetben lehetséges: vagy kifogástalan binokuláris látás esetén, vagy a binokuláris látás hiányában. Ennek pl. egy iskolás korú gyermek esetén nagy a jelentősége, akiben kancsalsági műtét után binokuláris látást akarunk kiépíteni, bár erre nincs hajlama, nincs megfelelő fúziós terjedelme, rendszerint csak csökevényes fúziós kapacitás kiépítéséig lehet eljutni, mellyel a gyermeket állandó panaszokra ítéljük, amit már befolyásolni nem lehet.
A fúziós kapacitás napközben is változhat. Egy olyan beteg esetén, akinek heterophoriája a fúziós kapacitásának a határán van, este szűkül be, deviációja, kettősképe lesz.
Tehát, ha a fent leírt reflexfolyamat sérül, legyen a hiba az érzékelésben, a szabályozó központban vagy a mozgató izmokban: kancsalság alakul ki. A binokuláris reflex hiánya lehet elsődleges (alkati) és lehet másodlagos, a kancsal deviáció következménye, azaz ún. dekompenzált heterophoria.
Szűkebb értelemben a manifeszt deviációval (kancsalítással) járó állapotot nevezzük kancsalságnak.
A kancsalságnak, mint reflex anomáliának (rendellenességnek) több oka is lehet. Hiba lehet az érzékelésben és a mozgásban is. A befelé kancsalítás okát Dondersre hivatkozva gyakran a túllátásban jelölik. Bár szerepe van benne, de legalább még két egymástól független tényező is részt vesz a kancsalság kialakításában. Ennek bizonyítéka, hogy a túllátó (hypermetrop) egyéneknek csak kb. 4%-a lesz kancsal.
A túllátósághoz az alkalmazkodás és a konvergencia normálisnál szorosabb kapcsolata szükséges egy manifeszt kancsal állapot kialakulásához. De még ebben az esetben is csak egyes esetekben lép fel kancsalítás. További feltétel, hogy a beteg fúziós kapacitása gyenge legyen. Ilyenkor a beteg azt mondja: "Ha élesen akarok látni beszalad az egyik szemem. Ha mindkét szememmel akarok nézni, homályosan látok." Tehát a fúziós kapacitás gyengesége a kancsalság kialakulásának harmadik tényezője.
A túllátósághoz az alkalmazkodás és a konvergencia normálisnál szorosabb kapcsolata szükséges egy manifeszt kancsal állapot kialakulásához. De még ebben az esetben is csak egyes esetekben lép fel kancsalítás. További feltétel, hogy a beteg fúziós kapacitása gyenge legyen. Ilyenkor a beteg azt mondja: "Ha élesen akarok látni beszalad az egyik szemem. Ha mindkét szememmel akarok nézni, homályosan látok." Tehát a fúziós kapacitás gyengesége a kancsalság kialakulásának harmadik tényezője.
A kancsalságokat feloszthatjuk befelé (esotropia), illetve kifelé térő kancsalságra (exotropia). A gyermekkori esotropiák fő tünete az egyik szem befordulása. Általában 3 és fél éves kor alatt jelentkezik, gyakran még korábban induló periodikus kancsalítás után. Fáradság esetén többnyire közelre nézéskor az egyik szem másodpercekre beszalad. Az ilyen periodikus kancsaloknak csak kb. 10 százaléka válik véglegesen kancsallá, ezért az ilyen gyerekeket csak megfigyeljük, hogy a kancsalítás sűrűbb lesz-e, tovább tart-e. A kancsalság állandósulásával a binokuláris reflex érző-mozgató oldalán másodlagos változások jelentkeznek. Az állandó egyszemes kancsalítás esetén a kancsalító szem tompalátóvá válik. Mivel a befelé kancsalító szem ideghártyáján a domináns szemmel ellentétben a fixált pont képe nem az éleslátás helyére kerül, a kancsal gyerek megakadályozza a kialakuló kettős kép kialakulását, igyekszik elnyomni a hibás képet a tudatában, a befelé forduló szemet nem használja, mely ezért tompalátóvá válik. A tompalátás csökkent látásélességet jelent egyik, vagy ritkán mindkét szemen szervi ok nélkül, vagy a látásfejlődés érzékeny szakaszában szervi baj talaján azt súlyosbítva. Tompalátóság esetén a fénytörési hiba korrekciójával sem válik teljessé a látásélesség. A gyenge látás 10 éves korig alakul ki, ezután nem rosszabbodik. A tompalátás felfedezése nem az első sikeres látásélesség vizsgálat során történik, hanem már csecsemőkorban, amikor a gyermek mindig ugyanazzal a szemével kancsalít.
Váltó kancsalság esetén beszélhetünk ún. retinális anomális korrespondanciáról, mikor hibás szenzoros kapcsolat alakul ki a fixáló szemben az éleslátás helye és a kancsalító szem ideghártyájának azon pontja között, amely pontra a deviáns pozíció miatt az éleslátás helye helyett a tárgy képe vetül. Ez nem minden esetben következik be. Molnár tanár úr, elismert strabológus, becslése szerint kb. 70 százalékba
Váltó kancsalság esetén beszélhetünk ún. retinális anomális korrespondanciáról, mikor hibás szenzoros kapcsolat alakul ki a fixáló szemben az éleslátás helye és a kancsalító szem ideghártyájának azon pontja között, amely pontra a deviáns pozíció miatt az éleslátás helye helyett a tárgy képe vetül. Ez nem minden esetben következik be. Molnár tanár úr, elismert strabológus, becslése szerint kb. 70 százalékba
A másodlagos, mozgató oldalon bekövetkezhet az alsó ferde izom túlműködése, illetve kontraktúrája (tartós megrövidülése). Egyes külső szemizmokban, különösen a belső egyenes szemizmokban ez a eltérés csak a szemgolyó felöli oldalt érinti, és csak ritkán szövi át az izom teljes keresztmetszetét. Az esotrópiákon belül megkülönböztetünk ún. concomitans esotrópiákat, amikor a távolra nézéskor jelentkező kancsalsági szög a különböző tekintési irányokban közel állandó és ún. incomitans esotrópiákat, amikor ez a szög a tekintési irányoktól függően változó. Ez utóbbin belül strabizmus szindrómák és szemizombénulások különíthetők el. A concomitans esotrópiákon belül létezik ún. infantilis esotrópia, mely 6 hónapos kor alatt kezdődik, az esodeviáció közelre és távolra nézéskor egyformán nagy, 20-25 fok. A túllátás mértéke a kornak megfelelő, rejtett szemteke rezgés, az alsó ferde izom túlműködése, tompalátás, keresztfixálás jellemzi. Ugyancsak concomitans esotrópia a korábban már felemlegetett ún. akkomodatív esotrópia. Általában 2-3 éves korban jelentkezik és több altípusa létezik.
A concomitans esotrópiákhoz tartozik az ún. szenzoros esotrópia, melynek során látást károsító betegség vagy állapot (szaruhomály, szürke hályog, ideghártyaheg, gyulladás, daganat, látóideg-károsodás, anizometrópia) gyermekkorban legtöbbször befelé kancsalításhoz vezet. Az utolsó concomitans esotrópia a divergencia-elégtelenség, amikor a kancsalsági szög távolra nagyobb, mint közelre. El kell különíteni a divergencia bénulástól, mely híd tájéki daganat, koponyasérülés, vírusfertőzés és egyéb betegségek következménye lehet.
Az exotrópiák fő tünete az egyik szem állandó vagy időszakos kifelé térése. Társulhat tompalátással, szemfáradással, fényérzékenységgel, az egyik szem hunyorgásával, az alsó vagy a felső ferde szemizom túlműködésével. Gyakrabban vissza-visszatérő tünetegyüttes. Általában 4 éves korig megjelenik. Elsősorban akkor jelentkezik, ha a gyerek nem figyel, fáradt vagy beteg. Közelre nézéskor nem észlelhető. Előfordulhat kettőslátás is, ilyenkor a gyerek az egyik szemével hunyorog. Ritkábban állandó, amikor a kancsalság szöge közelre és távolra nézéskor azonos. Ez főleg idősebb gyermekeket érint, az egyik szemükkel rosszul látnak, de lehet veleszületetten idegrendszeri károsodás kísérő tünete is.
A concomitans esotrópiákhoz tartozik az ún. szenzoros esotrópia, melynek során látást károsító betegség vagy állapot (szaruhomály, szürke hályog, ideghártyaheg, gyulladás, daganat, látóideg-károsodás, anizometrópia) gyermekkorban legtöbbször befelé kancsalításhoz vezet. Az utolsó concomitans esotrópia a divergencia-elégtelenség, amikor a kancsalsági szög távolra nagyobb, mint közelre. El kell különíteni a divergencia bénulástól, mely híd tájéki daganat, koponyasérülés, vírusfertőzés és egyéb betegségek következménye lehet.
Az exotrópiák fő tünete az egyik szem állandó vagy időszakos kifelé térése. Társulhat tompalátással, szemfáradással, fényérzékenységgel, az egyik szem hunyorgásával, az alsó vagy a felső ferde szemizom túlműködésével. Gyakrabban vissza-visszatérő tünetegyüttes. Általában 4 éves korig megjelenik. Elsősorban akkor jelentkezik, ha a gyerek nem figyel, fáradt vagy beteg. Közelre nézéskor nem észlelhető. Előfordulhat kettőslátás is, ilyenkor a gyerek az egyik szemével hunyorog. Ritkábban állandó, amikor a kancsalság szöge közelre és távolra nézéskor azonos. Ez főleg idősebb gyermekeket érint, az egyik szemükkel rosszul látnak, de lehet veleszületetten idegrendszeri károsodás kísérő tünete is.
Első teendő a kórtörténet pontos felvétele. Fontos lehet a születés ideje, körülményei, családban előforduló szembetegség, fénytörési hiba, a kancsalságot megelőző lázas állapot, lelki megterhelés.
Csecsemőkön nem könnyű felismerni és vizsgálni a kancsalságot. Színes fényforrást mutatunk a picinek, miközben az egyik, majd a másik szem elöl takarjuk el a fixált fényt. Közben azt figyeljük, hogy a gyermek tiltakozik-e a takarás ellen ill. végez-e a szemével ún. beállító mozgást. A takart szem ugyanis felveszi egyensúlyi helyzetét. A takarás megszüntetését követően, a fixálással a binokuláris reflexpálya révén, ha a szem kancsal, beállító mozgás látható ,a szem elmozdul a kancsalság típusától függő irányba. Ha beállító mozgást nem látunk, vagy nem tiltakozik a kisded a takarás ellen, akkor a kancsalság és a tompalátás nagy valószínűséggel kizárható.
Két és fél éves kortól látásélesség vizsgálat is elvégezhető képekkel, villákkal, külön-külön a jobb és a bal szemen. A nyilvánvaló és a rejtett kancsalság megállapításának legegyszerűbb módszere a takarási próba. A gyereket felszólítjuk, hogy nézzen egy a távoli, majd egy közeli pontot (fényforrást), majd kézzel vagy takarólapáttal eltakarjuk az egyik szemét, miközben figyeljük, hogy a másik szem végez-e beállító mozgást. Ha igen, akkor a takart szemmel fixált, a beállító szem, pedig kancsal. A beállító mozgás irányából megállapíthatjuk a kancsalság típusát. Ha nincs beállító mozgás, nincs manifeszt kancsalság sem, de még lehet rejtett, amit a váltott takarási próbával leplezhetünk le. Először az egyik szemet takarjuk el a fixálás közben, majd hirtelen mozdulattal anélkül, hogy a kétszemes fixálásra időt hagynánk, eltakarjuk a másik szemet. Ezt többször egymás után megismételjük és a takaratlan szemen keressük a beállító mozgást. Ha van , akkor rejtett kancsalsággal állunk szemben. Az ún. Maddox cilinderrel a Maddox kereszt fényforrását fixáltatva a heterofória pontos fokát is megállapíthatjuk. A kancsalsági szög mérése távolra és közelre nézetés közben és a fő tekintési irányokban hasábtakarásos módszerrel is történhet, vagy reflexképek segítségével. A fenti vizsgálatok során a mozgásfunkciókról kapunk információt. Az érzőműködés vizsgálatához az ún. 4 pont próbát vagy másnéven Worth-tesztet használjuk.
Fontos a szemmozgás és a konvergencia képesség vizsgálata, a fénytörés meghatározása pupillatágításban az alkalmazkodás kiiktatásával. Meg kell vizsgálni a pupilla reakciókat, réslámpával az elülső szegmentumot és a szemfeneket is az esetleges szervi eltérések felfedezése céljából. Divergencia elégtelenség vagy bénulás esetén koponya CT, MRI és neurológiai vizsgálat szükséges a koponyán belüli térszűkítő folyamat (pl. daganat, vérzés) kizárása miatt.
Csecsemőkön nem könnyű felismerni és vizsgálni a kancsalságot. Színes fényforrást mutatunk a picinek, miközben az egyik, majd a másik szem elöl takarjuk el a fixált fényt. Közben azt figyeljük, hogy a gyermek tiltakozik-e a takarás ellen ill. végez-e a szemével ún. beállító mozgást. A takart szem ugyanis felveszi egyensúlyi helyzetét. A takarás megszüntetését követően, a fixálással a binokuláris reflexpálya révén, ha a szem kancsal, beállító mozgás látható ,a szem elmozdul a kancsalság típusától függő irányba. Ha beállító mozgást nem látunk, vagy nem tiltakozik a kisded a takarás ellen, akkor a kancsalság és a tompalátás nagy valószínűséggel kizárható.
Két és fél éves kortól látásélesség vizsgálat is elvégezhető képekkel, villákkal, külön-külön a jobb és a bal szemen. A nyilvánvaló és a rejtett kancsalság megállapításának legegyszerűbb módszere a takarási próba. A gyereket felszólítjuk, hogy nézzen egy a távoli, majd egy közeli pontot (fényforrást), majd kézzel vagy takarólapáttal eltakarjuk az egyik szemét, miközben figyeljük, hogy a másik szem végez-e beállító mozgást. Ha igen, akkor a takart szemmel fixált, a beállító szem, pedig kancsal. A beállító mozgás irányából megállapíthatjuk a kancsalság típusát. Ha nincs beállító mozgás, nincs manifeszt kancsalság sem, de még lehet rejtett, amit a váltott takarási próbával leplezhetünk le. Először az egyik szemet takarjuk el a fixálás közben, majd hirtelen mozdulattal anélkül, hogy a kétszemes fixálásra időt hagynánk, eltakarjuk a másik szemet. Ezt többször egymás után megismételjük és a takaratlan szemen keressük a beállító mozgást. Ha van , akkor rejtett kancsalsággal állunk szemben. Az ún. Maddox cilinderrel a Maddox kereszt fényforrását fixáltatva a heterofória pontos fokát is megállapíthatjuk. A kancsalsági szög mérése távolra és közelre nézetés közben és a fő tekintési irányokban hasábtakarásos módszerrel is történhet, vagy reflexképek segítségével. A fenti vizsgálatok során a mozgásfunkciókról kapunk információt. Az érzőműködés vizsgálatához az ún. 4 pont próbát vagy másnéven Worth-tesztet használjuk.
Fontos a szemmozgás és a konvergencia képesség vizsgálata, a fénytörés meghatározása pupillatágításban az alkalmazkodás kiiktatásával. Meg kell vizsgálni a pupilla reakciókat, réslámpával az elülső szegmentumot és a szemfeneket is az esetleges szervi eltérések felfedezése céljából. Divergencia elégtelenség vagy bénulás esetén koponya CT, MRI és neurológiai vizsgálat szükséges a koponyán belüli térszűkítő folyamat (pl. daganat, vérzés) kizárása miatt.
A beteg többnyire kisgyermek. A követése során minden vizsgálat alkalmával szükséges a kancsalsági deviáció fokának a mérése saját szemüvegben, a tompalátóság vizsgálata, szükség esetén takarás elrendelése. Ha még nincs tompalátás, 3-6 hét múlva javasolt ellenőrző vizsgálat. Ha új üveg nem kell és a szem állása megfelelő, 1-6 hónap múlva rendeljük vissza a gyermeket.
Amennyiben 6 éves kor alatt szemüveg viselése mellett esotrópiát találunk, újabb cykloplégiában végzett fénytörésmérés javasolt. Ha teljes korrekcióval is 5 fok fölötti esotrópiát mérünk, műtéti megoldás mérlegelendő.
Amennyiben 6 éves kor alatt szemüveg viselése mellett esotrópiát találunk, újabb cykloplégiában végzett fénytörésmérés javasolt. Ha teljes korrekcióval is 5 fok fölötti esotrópiát mérünk, műtéti megoldás mérlegelendő.
Minden kancsalság típusban szükséges a cycloplégiában (a sugártest bénítása, az akkomodáció kiiktatása) mért fénytörési hiba teljes korrekciója kivéve a csecsemők 2 dioptriánál kevesebb túllátósága esetén. Ha a tompalátás és a szemüveg viselése mellett is észlelhető kancsalság, a tompalátás kezeléseként addíg takarjuk a jól látó szemet, amig a teljes látásélességet el nem érjük. A jól látó szem takarása legtöbbször tapasszal történik. A takarás (okklúzió) nem haladhatja meg az 1 hetet, különben az addig jól látó szem is tompalátó lehet. Csecsemőknél a kancsalság alternálóvá válása jelzi a jó látásélességet. A zárás abbahagyása után a visszaesés elkerülése végett részidős takarást vagy ún. pennalizálást javasolunk. Ez utóbbi egyik vagy mindkét szem atropinnal (hosszú hatású, erős pupillatágító csepp) történő csöpögtetését, majd olyan szemüveg viseltetését jelenti, mely a jól látó szemet távolra, a tompalátó szemet, pedig közelre korrigálja. Az elgondolás alapja az, hogy a gyermek napjának legnagyobb részében közeli dolgokkal van elfoglalva, tehát a tompalátó szem korrekciója megfelelő lesz.
A teljes látásélesség elérése után ismét meghatározzuk a kancsalsági szöget és változatlan deviáció esetén műtétet végzünk. Legideálisabb időpont erre a 3,5-4 éves kor. A műtét típusát a szemizomegyensúly egyedi hibái alapján állapítjuk meg. A műtét célja a kancsalsági szög 5 fok alá csökkentése, a szemmozgások harmóniájának a helyreállításával illetve megtartásával. A Magyarországon alkalmazott műtéti technika alapját a dr. Molnár Kálmán által kifejlesztett ún. laminotómia képezi, szükség esetén kiegészítve a korábban alkalmazott ún. elongációval (izomgyengítéssel) vagy resectióval (az izom megrövidítésével). A laminotómia abból a felfedezésből indul ki, hogy a tartósan megrövidült egyenes izmok szemgolyó felöli rétegében kontraktúra alakul ki. Ez a réteg izomhorog által megfeszítve alulról ún. Weber-késsel izoláltan átmetszhető. Az izom visszanyeri közelítőleg eredeti hosszát és rugalmasságát. Az izom aktív funkciói megmaradnak. Ismételt műtét esetén kis fokban gyengülnek, mivel az egészséges izomállomány kitér a kés elöl. A műtét az izom passzív funkcióját állítja helyre, az izom nyúlékonyságát. A műtét önszabályozó, adagolás nélkül, a kancsalsági szög, a beavatkozást követően a 0 fokhoz közelít.
A rejtett kancsalok, tünetmentes esetben kezelést nem igényelnek. Panasz, fejfájás, homályos látás esetén, ha a heterofória dekompenzálódik a deviáció irányának megfelelő hasábos üveget írunk fel.
A teljes látásélesség elérése után ismét meghatározzuk a kancsalsági szöget és változatlan deviáció esetén műtétet végzünk. Legideálisabb időpont erre a 3,5-4 éves kor. A műtét típusát a szemizomegyensúly egyedi hibái alapján állapítjuk meg. A műtét célja a kancsalsági szög 5 fok alá csökkentése, a szemmozgások harmóniájának a helyreállításával illetve megtartásával. A Magyarországon alkalmazott műtéti technika alapját a dr. Molnár Kálmán által kifejlesztett ún. laminotómia képezi, szükség esetén kiegészítve a korábban alkalmazott ún. elongációval (izomgyengítéssel) vagy resectióval (az izom megrövidítésével). A laminotómia abból a felfedezésből indul ki, hogy a tartósan megrövidült egyenes izmok szemgolyó felöli rétegében kontraktúra alakul ki. Ez a réteg izomhorog által megfeszítve alulról ún. Weber-késsel izoláltan átmetszhető. Az izom visszanyeri közelítőleg eredeti hosszát és rugalmasságát. Az izom aktív funkciói megmaradnak. Ismételt műtét esetén kis fokban gyengülnek, mivel az egészséges izomállomány kitér a kés elöl. A műtét az izom passzív funkcióját állítja helyre, az izom nyúlékonyságát. A műtét önszabályozó, adagolás nélkül, a kancsalsági szög, a beavatkozást követően a 0 fokhoz közelít.
A rejtett kancsalok, tünetmentes esetben kezelést nem igényelnek. Panasz, fejfájás, homályos látás esetén, ha a heterofória dekompenzálódik a deviáció irányának megfelelő hasábos üveget írunk fel.
↧
KITERJEDT ORBÁNC A ALSÓ HASFALON ÉS MINDKÉT COMB BSLSŐ FELÜLETÉN
↧
A GYERMEKKORI FÉLELMEK
A gyermekkori félelmek
A fa túl magas, a víz túl mély és a szomszéd gyerek túlságosan idegen - ha a gyerekek gyakran megszeppennek, annak különböző okai lehetnek. A pszichológusok megpróbálnak rávilágítani arra, mennyi és mekkora félelem az, ami még normálisnak mondható, s hogy a szülők mily módon tudnak segíteni gyermekeiknek.
A gyerekmedencében vidám pancsolás folyik, a gyerekek sikongatnak. Gondtalanul gázolnak a vízben, róják köreiket, sorban állnak a csúszdánál és csónakáznak a matraccal. A fedett medencében elszabadult a pokol. Csak a hatéves Judit nem vesz részt semmiben. A kis elsőosztályos törölközőjébe csavarva kuporog anyja mellett a napozószéken. Judit bátortalan, s mint oly sokszor, most sem segít a rábeszélés. Nem a víztől való félelem az egyetlen, ami gúzsba köti őt. "Judit sohasem volt túl bátor", meséli az anyukája. "Amikor kisebb volt, a játszótéren még a csúszdára sem merészkedett fel, mindig mellettem ült a padon. Legyen az az iskolában vagy születésnapi zsúron, mire ő erőt vesz magán, kisebb örökkévalóság telik el. Nem értem, miért ilyen félős."
FÉLELEM ÉS ÖRÖM EGYÜTT JÁR
A félelem ugyanúgy az élethez tartozik, mint az öröm. Sok szülőt tanácstalanná tesz az a felismerés, hogy a gyerekek is kedvetlenek, bizonytalanok és bátortalanok lehetnek, s hogy nem mindig vidámak és gondtalanok, ahogy azt elvárnánk tőlük. Hiszen semmit nem kívánunk magunknak annyira, minthogy gyermekeink gondtalanul élhessék az életüket. De verejtéktől nedves tenyerű, remegő térdű gyerekekkel már a legkisebbek között is találkozhatunk. Ha még annyira is szeretnék a szülők a félelemtől távol tartani csemetéiket, sokszor bizony tanácstalanok és nem tudják, mit tegyenek. Orvoshoz kell menni, ez a kislánynak rémálmokat okoz, az iskola minden reggel hasfájással indul, és az uszodai fejesugrás is félőssé teheti a gyerekeket. Pedig mindezek az események egytőlegyig az élethez, a valósághoz tartoznak.
A FÉLELEM FONTOS LÉTELEM!
Mindemellett nagyon is fontos, hogy a gyerekek ne csak hősiesen és bátran vegyék az akadályokat. A félelmek nélküli élet illúzió. Heves szívverés nélkül nem megy, s ennek jó oka van. A félelem, mint minden más pozitív és negatív érzelem is, egyszerűen az élethez tartozik. Védelmez, megerősít és szükséges a túléléshez. Aki kicsit visszafogottan fordul az ismeretlen felé, az nem teszi ki magát olyan könnyen annak a veszélynek, hogy vakon belesétál a csapdába. Van, aki szerint a bátorság csak a fantázia hiánya. A rámenősek azonban gyakran nem ismerik fel a kockázatokat. De a félelem nem csak biztonsági háló, amely megvéd bennünket a lezuhanástól. Bármilyen abszurdnak is hangzik, megtanít bennünket arra, hogyan egyensúlyozzunk a kötélen. S akkor a legeredményesebb, ha legyőzése által kitágítjuk korlátainkat.
SZELLEMEK, BOSZORKÁNYOK, GONOSZ ÁLLATOK
A gyermeki borzongás teljesen normális dolog. Tehát nem az a probléma, ha a gyerekek néha bizonytalanok és bátortalanok. A félelmet kell tapasztalniuk ahhoz, hogy az életben megállhassák a helyüket. A kor és a fejlettségi szint szerint a félelemmel teli látomások különböző alakot öltenek.
a Míg a legkisebbek mindentől megborzonganak, ami félelmetesnek tűnik számukra, mint például az árnyékok a falon, sötét bútorok vagy egy lebegő függöny, addiga négyévesek világába bevonulnak a fantáziaalakok: szellemek, gonosz állatok, boszorkányok.
a Iskoláskortóla félelmek még reálisabbá válnak: gyilkosok, emberrablók, szexuális bűntények elkövetői játsszák a főszerepet.
Ehhez járul még az a félelem is, hogy az iskolában helyt kell állni, s hogy összeveszhetnek a velük egykorúakkal. A gyermeki félelmeknek nem kell aggasztania a szülőket, bátorítanak a pszichológusok. Probléma csak akkor alakul ki, ha a gyerekek nem tudják, hogy álljanak ellen szorongásaiknak, s ha csupa-csupa félelemből már egy lépést sem mernek tenni.
"ÖRÖKLŐDIK?"
A szülők gyakran ruházzák át félelmeiket gyerekeikre. Tény, hogy néhány gyerek félénkebb és bátortalanabb, mint többi társa. Kevesebb kockázatot vállal, s csak ritkán bízik meg képességeiben: számára a fa mindig túl magas, a víz túl mély, a szomszéd gyerek túlságosan idegen és a matekdolgozat túl nehéz. Mindemellett egyetlen gyerek sem születik félős nyuszinak. Minden fiú és lány természeténél fogva kíváncsi és kalandra éhes. Fel akarja fedezni a világot. Mégis megtörténhet, hogy némely gyermek később félelmeitől indíttatva csak biztosra szeretne menni. Az ok gyakran a hiányzó tapasztalatban keresendő. A félős gyerekek gyakran nem elégítették ki megfelelően az élményéhségét. Az ember bátorsága és magabiztossága már korán eldőlhet, s gyakran a neveltetés határozza meg öntudatlanul azt az utat, amelyen gyermekeik járni fognak. Pontosan azok a szülők teszik a legrosszabb szolgálatot gyerekeiknek, akik hajlamosak arra, hogy minden félelemtől, erőfeszítéstől és kellemetlenségtől megóvják őket.
A FÉLELMEKKEL SZEMBESÜLNI KELL!
Csak az tanulja meg legyőzni félelmeit, aki konfrontálódik velük! Ha nehéz is elviselniük a szülőknek, néha bele kell engedniük a csemetéket kockázatos helyzetekbe, mert a gyermeki fejlődésben elengedhetetlen lépés, hogy a kicsik kipróbálhassák fizikai képességeiket, s hogy félelmeiket maguk mögött hagyhassák. Ha az a véleményem, hogy valamit nem tudok megoldani, mégis túlteszem magam a problémán, hatalmas lépést teszek előre saját fejlődési folyamatomban. Egy ilyen lépés bizalmat kelt és bátorít az új dolgokkal való szembesülésre. Minden alkalommal, amikor a felfedezési vágy győzedelmeskedik a félelem felett, a gyermek egója és öntudata erőteljes sikerélményben részesül. Aki saját fejlődésében sem elég bátor, megkockáztatja, hogy gyermeke is gyengévé válik, mert nem ismerheti meg saját korlátait, s nem válhat erőssé a félelmeivel szembeni harcban. A félelem ragályos, mint az influenzavírus, s nem ritkán késői következményekkel is jár: hiányzó önbizalom s a kapcsolatoktól való félelem követheti.
Aki a gyerekeket távol tartja a fejlődéssel együtt járó félelmektől, az a félelemtől való félelemre neveli őket: tehetetlenné, függővé és a félelem támadásaival szemben védtelenné. A bátortalan szülő gyermekét is elbizonytalaníthatja. A gyerekek szüleik példáját követve nőnek fel. Ha apa és anya kellemetlen érzéseit túlságosan kimutatja például a pókokkal, az orvosnál tett látogatással vagy idegenekkel szemben, akkor megnő annak a veszélye, hogy a gyerekek átveszik félelmeiket. Csak aki konfrontálódik a félelemmel, tanul meg túljutni rajta.
BÍZTASSUK, BÁTORÍTSUK!
A gyermekeknek bíztatásra van szüksége ahhoz, hogy túlnőhessenek magukon.
↧