AZ ÚJSZÜLÖTT MEGBETEGEDÉSEI
Hiperbilirubinémia
A hiperbilirubinémia kórosan magas bilirubin szint a vérben.
Az elöregedett vörösvérsejteket a lép távolítja el a keringésből, a sejtekből felszabaduló hemoglobint pedig a szervezet lebontja, majd újra hasznosítja. A hemoglobin molekula egyik része (haem) a bilirubinnak nevezett sárga festékanyaggá alakul, amely a májba kerül, ahol kémiailag átalakul, és az epébe kiválasztódva az újszülött emésztőrendszerébe jut, majd a széklettel ürül. Az újszülött székletének sárgás színét a bilirubin adja.
A legtöbb újszülöttben a bilirubin szintje az első életnapokban megemelkedik, miáltal a bőr és szem fehérje sárgás árnyalatúvá válik. Ha bármely okból az etetést csak később kezdik el (pl. ha az újszülött beteg, vagy emésztőszervi problémája van), a bilirubin vérszintje igen magas lehet. A szoptatott újszülöttek vérében is valamivel magasabb lehet a bilirubin vérszintje az első egy-két hét során.
Hiperbilirubinémia alakulhat ki súlyos belgyógyászati betegségek, pl. vérmérgezés (szepszis) kapcsán is. Okozhatja hemolízis (a vörösvérsejtek gyors szétesése) is, ami többek közt Rh vagy ABO vércsoport összeférhetetlenség miatt alakul ki. Az esetek túlnyomó többségében a bilirubinszint emelkedés nem súlyos. A nagyon magas bilirubinszint azonban agykárosodást okozhat (magikterusz). Az igen éretlen, illetve a kritikus állapotú újszülöttek különösen veszélyeztetettek. Az anyatej okozta mérsékelt bilirubinszint emelkedés szinte soha sem jelent problémát. Azokat a szoptatott újszülötteket, akik kicsit korábban jöttek világra, szorosan kell ellenőrizni hiperbilirubinémia irányában, különösen, ha a kórházból korán adták haza őket, mert ha a bilirubinszint túl magassá válik, magikterusz alakulhat ki.
Panaszok, tünetek és kórisme
Hiperbilirubinémiában a bőr és a szem fehérje sárgás elszíneződése észlelhető (sárgaság). Sötétbőrű újszülötteken nehezebb lehet felismerni a sárgaságot. Először az arcon jelenik meg, majd ahogy a bilirubinszint emelkedik, terjed tovább a mellkasra, hasra, végül a lábszárakra és lábakra.
Magikterusz esetén az újszülött elesetté, nehezen etethetővé válhat. Ilyenkor azonnali orvosi vizsgálatra szorul. A magikterusz későbbi stádiumaiban irritábilitás, izommerevség vagy görcsök és láz jelentkezhet.
Fontos, hogy az orvos minden újszülöttnél értékelje a sárgaság mértékét az első néhány életnapon. Néhány újszülöttnél veszélyesen magas bilirubinszint alakult ki azután, hogy a megszületést követő első napon hazaengedték a kórházból, mielőtt még a vér bilirubinszintje elkezdett volna emelkedni. Ezért rendkívül fontos, hogy a korán hazaadott újszülötteket az otthonukban egy nővér, vagy a rendelőben az orvos néhány nappal a hazaadást követően megvizsgálja, és meghatározza a bilirubin szintet. Különösen vonatkozik ez azokra, akik néhány héttel korábban születtek a kelleténél, és akik szopnak.
Az orvos először megvizsgálja az újszülöttet egy jól megvilágított helyen, majd az újszülött bőréhez tartott speciális eszközzel (bilirubinometer) meghatározza a sárgaság mértékét, vagy a bilirubin koncentrációját méri egy kevés vérből.
Kezelés
Az enyhe fokú hiperbilirubinémia nem igényel kezelést. A gyakori etetés felgyorsítja a bélműködést, csökken a bilirubin-visszaszívás a béltartalomból, és emiatt alacsonyabb lesz a vér bilirubinszintje. A mérsékelt hiperbilirubinémia kékfénnyel kezelhető (fototerápia): ehhez az újszülöttet meztelenül fluoreszcens fény alá helyezik. A fény hatására a bilirubin átalakul a bőrben, és ebben a formában sokkal könnyebben választódik ki a májban, illetve a vesékben. Az újszülött szemét a kezelés idejére le kell takarni. Otthon is lehet fénykezelést végezni úgy, hogy a gyermeket egy száloptikás "bilirubin-takaró"-ra fektetjük, mely megvilágítja a bőrét. Ezeknek az újszülötteknek a véréből ismételten meg kell határozni a bilirubin szintjét addig, amíg az csökkenni nem kezd.
Ritkán szükség lehet arra is, hogy az anya a szoptatásról átmenetileg átálljon a tápszerrel történő táplálásra, hogy minden étkezésnél elegendő mennyiséget ehessen az újszülött. Amint a bilirubinszint csökkeni kezd, vissza lehet térni a szoptatásra. A mérsékelt hiperbilirubinémia a szoptatott csecsemőknél néha hetekig is fennállhat. Ez normális jelenség, ami nem okoz problémát az újszülöttnek, és általában nem kell felfüggeszteni a szoptatást sem.
Ha az újszülött vérében a bilirubin veszélyes szintet ér el, azt vércserével lehet gyorsan csökkenteni. Ennek során egy steril katétert vezetnek az újszülött köldökvénájába, a köldökzsinór metszéslapja felől. A bilirubintartalmú vért leeresztik, és ugyanolyan mennyiségben friss vért adnak helyette.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Vérszegénység
A vérszegénység (anémia) az az állapot, amikor túl kevés vörösvérsejt van a vérben.
Normálisan az újszülött csontvelője nem termel új vörösvérsejtet az első 3-4 élethéten. Akkor alakul ki vérszegénység, amikor a vörösvérsejtek túl gyorsan bomlanak le, túl sok vért veszített az újszülött, vagy ezek együttesen fordulnak elő.
Bármilyen folyamat, ami a vörösvérsejtek széteséséhez vezet, ha elég súlyos, vérszegénységet és magas bilirubinszintet (hiperbilirubinémia) eredményez. Az újszülöttek hemolitikus betegsége a vörösvérsejtek gyors szétesését okozza. A vörösvérsejtek bizonyos örökletes rendellenességei is a sejtek fokozott pusztulásával járnak. Ilyen például az örökletes szferocitózis is, amelyben a vörösvérsejtek kicsik és a mikroszkóp alatt gömbölyűnek látszanak.
A megszületés előtt szerzett fertőzések, pl. a toxoplazmózis, a rubeola, a citomegalovírus, a herpesz szimplex vagy a szifilisz, valamint a megszületés során, vagy az után szerzett bakteriális fertőzések is a vörösvérsejtek gyors szétesését okozzák.
A vérszegénység másik oka a vérvesztés. A vérvesztés sokféleképpen kialakulhat, pl. ha nagy menynyiségű magzati vér kerül a méhlepényen keresztül az anya keringésébe (foetomaternalis transzfúzió), vagy ha nagy mennyiségű vér reked a méhlepényben, amikor leszorítják a köldökzsinórt. A méhlepény le is válhat a méh faláról a megszületés előtt, mely szintén a magzat kivérzéséhez vezet. Ritkán vérszegénységet okozhat az is, ha a magzati csontvelő nem termel elég vörösvérsejtet. Ez fordul elő többek között a Fanconi anémiának nevezett genetikai betegségben is, valamint ritkán bizonyos gyógyszerek hatására, melyeket a terhesség során szedett az édesanya.
Panaszok, tünetek és kezelés
Az az újszülött, aki a vajúdás vagy szülés alatt nagy mennyiségű vért veszített, sápadtnak tűnik, szívműködése szapora, vérnyomása alacsony, légzésszáma magas, légzése felületes. Enyhébb vérszegénység esetén elesettség, táplálási nehezítettség jelentkezhet, vagy akár tünetmentes is lehet. Ha a vérszegénység oka a vörösvérsejtek gyors szétesése, fokozódik a bilirubin termelődés, és az újszülött bőre és szeme fehérje besárgulhat (sárgaság).
Nagymennyiségű vér gyors elvesztését követően, mely többnyire a vajúdás illetve szülés alatt következik be, az újszülöttnek intravénásan folyadékot, majd vért kell adni. Nagyon súlyos hemolitikus (a vörösvérsejtek szétesése miatt kialakuló) anémia esetén szintén szükség lehet vérátömlesztésre (transzfúzió), bár ilyenkor gyakrabban végeznek vércserét (csere-transzfúzió), melynek során leeresztik az újszülött vérének egy részét, majd ugyanolyan mennyiségű friss donor vérrel pótolják. A vércsere eltávolítja a bilirubint a keringésből, és így szünteti meg a hiperbilirubinémiát.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Vérszegénység
A vérszegénység (anémia) az az állapot, amikor túl kevés vörösvérsejt van a vérben.
Normálisan az újszülött csontvelője nem termel új vörösvérsejtet az első 3-4 élethéten. Akkor alakul ki vérszegénység, amikor a vörösvérsejtek túl gyorsan bomlanak le, túl sok vért veszített az újszülött, vagy ezek együttesen fordulnak elő.
Bármilyen folyamat, ami a vörösvérsejtek széteséséhez vezet, ha elég súlyos, vérszegénységet és magas bilirubinszintet (hiperbilirubinémia) eredményez. Az újszülöttek hemolitikus betegsége a vörösvérsejtek gyors szétesését okozza. A vörösvérsejtek bizonyos örökletes rendellenességei is a sejtek fokozott pusztulásával járnak. Ilyen például az örökletes szferocitózis is, amelyben a vörösvérsejtek kicsik és a mikroszkóp alatt gömbölyűnek látszanak.
A megszületés előtt szerzett fertőzések, pl. a toxoplazmózis, a rubeola, a citomegalovírus, a herpesz szimplex vagy a szifilisz, valamint a megszületés során, vagy az után szerzett bakteriális fertőzések is a vörösvérsejtek gyors szétesését okozzák.
A vérszegénység másik oka a vérvesztés. A vérvesztés sokféleképpen kialakulhat, pl. ha nagy menynyiségű magzati vér kerül a méhlepényen keresztül az anya keringésébe (foetomaternalis transzfúzió), vagy ha nagy mennyiségű vér reked a méhlepényben, amikor leszorítják a köldökzsinórt. A méhlepény le is válhat a méh faláról a megszületés előtt, mely szintén a magzat kivérzéséhez vezet. Ritkán vérszegénységet okozhat az is, ha a magzati csontvelő nem termel elég vörösvérsejtet. Ez fordul elő többek között a Fanconi anémiának nevezett genetikai betegségben is, valamint ritkán bizonyos gyógyszerek hatására, melyeket a terhesség során szedett az édesanya.
Panaszok, tünetek és kezelés
Az az újszülött, aki a vajúdás vagy szülés alatt nagy mennyiségű vért veszített, sápadtnak tűnik, szívműködése szapora, vérnyomása alacsony, légzésszáma magas, légzése felületes. Enyhébb vérszegénység esetén elesettség, táplálási nehezítettség jelentkezhet, vagy akár tünetmentes is lehet. Ha a vérszegénység oka a vörösvérsejtek gyors szétesése, fokozódik a bilirubin termelődés, és az újszülött bőre és szeme fehérje besárgulhat (sárgaság).
Nagymennyiségű vér gyors elvesztését követően, mely többnyire a vajúdás illetve szülés alatt következik be, az újszülöttnek intravénásan folyadékot, majd vért kell adni. Nagyon súlyos hemolitikus (a vörösvérsejtek szétesése miatt kialakuló) anémia esetén szintén szükség lehet vérátömlesztésre (transzfúzió), bár ilyenkor gyakrabban végeznek vércserét (csere-transzfúzió), melynek során leeresztik az újszülött vérének egy részét, majd ugyanolyan mennyiségű friss donor vérrel pótolják. A vércsere eltávolítja a bilirubint a keringésből, és így szünteti meg a hiperbilirubinémiát.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Policitémia
A policitémia a vörösvérsejtek kórosan magas koncentrációja a vérben.
Ha jelentősen megnő a vérben a vörösvérsejtek koncentrációja, a vér túl sűrűvé válik, nagyon lelassul az áramlása a kis erekben, és ez rontja a szövetek oxigénellátását. A túlhordott újszülöttek, valamint a súlyos magas vérnyomásban szenvedő, dohányzó, vagy nagy tengerszint feletti magasságon lakó anyák újszülöttjei között nagyobb a policitémia kockázata. Akkor is kialakulhat, ha az újszülött túl sok vért kap a méhlepényből, ami annak a következménye lehet, hogy az újszülött a megszületés után, a köldökzsinór leszorítása előtt, egy ideig a méhlepénynél alacsonyabban feküdt.
A policitémiás újszülött bőre élénk- vagy sötétvörös lehet. Legtöbbször más tünet nem észlelhető. Előfordulhat azonban mozgásszegénység, etetési nehézség, szapora szívműködés és légzés, valamint ritkán görcsök. Ha az újszülöttben ilyen tünetek észlelhetők, és a vérében a vörösvérsejtek száma (hematokrit) túl magas, akkor parciális (részleges) vércserét végeznek, melynek során az újszülöttből vért távolítanak el, és azt albumin- vagy élettani sóoldattal pótolják; ezzel a módszerrel felhígítják az újszülött vérét és így korrigálják a policitémiát.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
A pajzsmirigy betegségei
E kórképekről akkor beszélünk, ha a pajzsmirigy túl kevés (hipotireózis) vagy túl sok (hipertireózis) hormont termel.
Hipotireózis:Ha az újszülöttkori hipotireózist nem kezelik, lelassul a növekedés és az értelmi fejlődés, végül pedig értelmi fogyatékosság alakul ki. Az újszülöttkori hipotireózis leggyakoribb oka a pajzsmirigy teljes hiánya vagy fejletlensége. Kezdetben nincsenek tünetek. Később levertség, rossz étvágy, székrekedés, rekedt sírási hang, köldöksérv (a hasüregi szervek kiboltosulása a köldöknél) és a növekedés elmaradása jelentkezhet. Végül pedig az újszülöttnél durva arcvonások alakulnak ki, és a nyelv megnagyobbodik.
A korán megkezdett kezeléssel megelőzhető az értelmi fogyatékosság. Emiatt a megszületés után minden újszülöttől vért vesznek a kórházban a pajzsmirigyhormon szintjének a meghatározása céljából. A kezelés pajzsmirigyhormonnal történik.
Hipertireózis:
Ritkán újszülöttkorban is jelentkezhet hipertireózis vagy Basedow-kór. Általában olyankor alakul ki, ha az édesanya Basedow-kórban szenved a terhessége alatt, vagy ha a terhesség előtt Basedow-kór miatt kezelésben részesült. Basedow-kórban a beteg szervezete olyan ellenanyagokat termel, melyek fokozott hormontermelésre serkentik a pajzsmirigyet. Ezek az ellenanyagok átjutnak a méhlepényen, és a magzat pajzsmirigyére is hasonlóképpen hatnak. Az érintett újszülöttekben ez fokozott anyagcserét okoz, mely szapora szívműködéssel és légzéssel, ingerlékenységgel, fokozott étvággyal és elégtelen súlygyarapodással jár. Az újszülött szemei, akárcsak az édesanyjáé, dülledtek lehetnek (exoftalmusz). Ha a pajzsmirigy megnagyobbodik (golyva), nyomhatja a légcsövet, és akadályozhatja a légzést. Amennyiben a szívfrekvencia nagyon magas, szívelégtelenség alakulhat ki. A Basedow-kór halálos lehet, ha nem veszik észre, és nem kezelik.
A hipertireózis gyanúja a jellegzetes tünetek alapján merül fel. A diagnózist az újszülött vérében kimutatható emelkedett pajzsmirigyhormon szint és anyai pajzsmirigy-serkentő ellenanyagok támasztják alá.
A hipertireózis kezelésére az újszülöttnek olyan gyógyszereket (pl. propiltiouracilt) adnak, amelyek lassítják a pajzsmirigy hormontermelését. A kezelésre mindössze néhány hónapig van szükség, ugyanis az anyai ellenanyagok, melyek a méhlepényen keresztül kerültek a magzat vérébe, ennyi ideig maradnak az újszülött keringésében.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Újszülöttkori szepszis
A szepszis (vérmérgezés) baktériumok által okozott fertőzés a vérben.
Az immunrendszer éretlensége miatt az újszülöttek, különösen a koraszülöttek esetében sokkal magasabb a vérmérgezés kockázata, mint a nagyobb gyermekek, vagy a felnőttek között. A koraszülöttek szervezetéből hiányoznak bizonyos baktériumok ellen termelődő antitestek, melyek általában a terhesség késői szakaszában kerülnek a méhlepényen keresztül az anyából a magzatba. Jelentős kockázati tényezőt jelentenek az intravénás katéterek és a lélegeztetőgépek is.
A baktériumok közül a megszületés körül leggyakrabban a B csoportú sztreptokokkusz okoz vérmérgezést. Később, az újszülött intenzív osztályon (NIC) történő kezelés során kialakuló szepszisért leggyakrabban egy sztafilokokkusz (a koaguláz negatív sztafilokokkusz) a felelős.
Panaszok, tünetek és kórisme
A szeptikus újszülött általában bágyadt, nehezen etethető, és a testhőmérséklete gyakran alacsony. Előfordulhat ezen kívül légzésleállás (apnoe), láz, sápadtság, rossz vérkeringés a bőrben, hideg végtagok, haspuffadás és sárgaság is.
Mivel az újszülöttek ellenálló képessége a fertőzésekkel szemben gyenge, ezért a vérkeringésben lévő baktériumok bekerülhetnek a különböző szervekbe, és megfertőzhetik azokat. Az egyik legsúlyosabb szövődménye a vérmérgezésnek az agyat borító hártyák fertőződése (agyhártyagyulladás vagy meningitisz). Agyhártyagyulladás esetén az újszülött rendkívül bágyadt lehet, előfordulhat kóma, görcs vagy a kutacsok (a koponyacsontok között lévő puha terület) elődomborodása. Gerinccsapolással (lumbálpunkció), és a gerincvelői (cerebrospinális) folyadék vizsgálatával és tenyésztésével bizonyítható vagy kizárható az agyhártyagyulladás. Valamelyik csont fertőződése (csontvelőgyulladás vagy osteomyelitis) fájdalommal és a végtag duzzanatával jár, és gyakran az hívja fel rá a figyelmet, hogy az újszülött az érintett végtagját nem mozgatja. Az ízületek gyulladása következtében az adott ízület duzzadttá, meleggé, vöröses színűvé és érzékennyé válik; az érintett végtagot az újszülött ilyenkor is kevésbé mozgatja. Ha ízületi fertőzésre van gyanú, egy tűvel egy kevés folyadékot szívnak le a beteg ízületből, és abból tenyésztést végeznek.
Kezelés és kórjóslat
Vérmérgezés gyanúja esetén az újszülött intravénásan antibiotikumot kap addig is, amíg a vértenyésztés (hemokultúra) eredménye meg nem érkezik. Amikor sikerül azonosítani a kórokozót, az antibiotikus kezelést célzottan lehet folytatni. A kezelés során az antibiotikumok mellett szükség lehet többek közt gépi lélegeztetésre, intravénás folyadékpótlásra, valamint a vérnyomás és a keringés támogatására.
Koraszülöttek esetében a vérmérgezés a leggyakoribb halálok az első élethét után. A vérmérgezés többnyire maradandó károsodás nélkül gyógyul, kivéve, ha agyhártyagyulladás lép fel, mely után értelmi fogyatékosság, agyi bénulás, görcs vagy halláskárosodás jelentkezhet.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Nekrotizáló enterokolitisz
A nekrotizáló enterokolitisz (NEC) a bél belső felszínének a károsodása.
A nekrotizáló enterokolitisz általában a koraszülöttek betegsége. Az oka nem teljesen ismert. Ha a beteg koraszülöttekben csökken a bél vérátáramlása, sérül a belső felszínét borító nyálkahártya, és a bélben normálisan jelen levő baktériumok be tudnak hatolni a károsodott bélfalba. Ha a károsodás a bélfalat a teljes vastagságában érinti, az átszakadhat (perforáció), a béltartalom a hasüregbe szivároghat, és hashártyagyulladás alakulhat ki (peritonitisz). A nekrotizáló enterokolitisz vérmérgezést (szepszis) is okozhat. A legsúlyosabb esetben halálos is lehet.
NEC-ben a beteg hasa megpuffad, epéset hányhat, és véres lehet a széklete is. Rövid idő alatt nagyon rossz általános állapotba kerülnek, elesettekké válnak, testhőmérsékletük csökken és ismételt apnoék jelentkeznek. A diagnózist hasi röntgenvizsgálat támasztja alá. Vért vesznek bakteriológiai tenyésztésre (hemokultúra) is, hogy azonosítani lehessen a fertőzésért felelős kórokozót.
Megelőzés, kezelés és kórjóslat
Tápszer helyett inkább anyatejjel tápláljuk a koraszülötteket, mert úgy tűnik, hogy az némi védelmet nyújt a nekrotizáló enterokolitisszel szemben. A kicsi vagy beteg koraszülöttekben úgy is csökkenthető a NEC kialakulásának a kockázata, ha az etetést néhány napig késleltetik, majd csak lassan, fokozatosan emelik az adagot. NEC gyanúja esetén az etetést le kell állítani. Ilyenkor szívókatétert vezetnek az újszülött gyomrába, hogy eltávolítsák a lenyelt tápszert és levegőt, és így tehermentesítsék a beleket. A megfelelő víztartalom (hidratáltság) fenntartására intravénás folyadékot adnak, és a hemokultura levétele után antibiotikus kezelést indítanak.
A NEC-es újszülöttek kb. 70%-ánál nincs szükség műtétre. Ha viszont a bél perforál, azt meg kell operálni. Akkor is sebészi beavatkozásra van szükség, ha a kezelés ellenére a beteg állapota tovább romlik.
A nagyon kicsi és nagyon beteg koraszülöttek hasüregébe csövet (peritoneális drént) vezetnek mindkét oldalon a has alsó részén. A hasüregbe került széklet és folyadék ezeken a csöveken keresztül ki tud ürülni, ami az antibiotikumok adásával elősegíti a tünetek javulását. Sok, drénnel kezelt újszülött állapota stabilizálódik, így a műtétet később biztonságosabban lehet elvégezni. Néha teljes gyógyulás is bekövetkezhet további műtétek nélkül is.
A nagyobb újszülöttek esetében műtétre van szükség, melynek során a beteg bélszakaszt eltávolítják, a maradék egészséges csonkokat pedig kivezetik a bőrfelszínre egy átmeneti nyílást (sztomát) hozva létre, melyen keresztül a salakanyagok távozhatnak.
Az intenzív gyógyszeres kezelés és, ha szükséges, a műtét jelentősen javította a nekrotizáló enterokolitisz kórjóslatát. A betegek több mint kétharmada marad életben.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Koraszülöttek retinopátiája
A koraszülöttek retinopátiája (retinopathy of prematurity - ROP) egy olyan betegség, melynek során a szemfenék (retina) kis erei rendellenesen növekszenek.
A nagyon éretlen koraszülöttek retináját ellátó vérerek növekedése egy időre megszakadhat. Amikor a növekedés újraindul, ez szabályozatlan formában történik. E szabálytalan, gyors növekedés során a kis erek bevérezhetnek, és ez végül hegesedéshez vezet. A legsúlyosabb esetben a folyamat leválasztja a retinát (ideghártyát) a szemfenékről, ami vakságot okoz. A magas véroxigén szint szintén növeli a ROP kockázatát.
A ROP nem okoz tüneteket; a diagnózis felállításához a szemfenék gondos szemészeti vizsgálata szükséges. Ezért az 1500 g-nál kisebb súllyal született koraszülöttek szemét leghamarabb 4 hetes életkortól kezdve rendszeresen szemészorvos ellenőrzi. A vizsgálatot szükség szerint 1-2 hetente kell ismételni, amíg a retina ereinek a növekedése be nem fejeződik. Súlyos ROP esetén élethosszig tartó, rendszeres, évenkénti szemvizsgálatra van szükség. Ha időben észlelik, a retinaleválást esetleg kezelni lehet az érintett szem teljes látásvesztésének megelőzése érdekében.
Megelőzés, kezelés és kórjóslat
Koraszülötteknél, ha oxigén adására van szükség, a belélegzett oxigén koncentrációját gondosan kell kontrollálni, hogy elkerüljük a túl magas véroxigén szint kialakulását, ez ugyanis növeli a ROP kockázatát. A véroxigén szintet is lehet monitorizálni, közvetett módon, pulzoximéter segítségével, mely a kéz- vagy lábujjon átfolyó vérben méri az oxigén szintjét.
A ROP általában enyhe fokú, és magától gyógyul, a szemésznek azonban rendszeresen kell a szemeket ellenőrizni, amíg az erek növekedése be nem fejeződik.
Nagyon súlyos ROP-ban lézerrel kell kezelni a retina külső részét. Ezzel az eljárással megállítható az erek rendellenes növekedése, és csökkenthető a retinaleválás és a látásvesztés kockázata.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Bronchopulmonális diszplázia
A bronchopulmonális diszplázia (krónikus tüdőbetegség) a tüdőkre ismételten ható károsító tényezők következtében kialakuló kórkép.
A bronchopulmonális diszplázia leggyakrabban olyan koraszülöttekben fejlődik ki, akiknek a megszületéskor súlyos tüdőbetegségük (pl. respirációs disztressz szindróma) volt, különösen akkor, ha néhány hétnél hosszabb ideig gépi lélegeztetést igényeltek. Az érzékeny tüdőszövetek károsodhatnak, ha a léghólyagokat a lélegeztetőgép túlfújja, vagy ha magas az oxigénszint. Ilyenkor a tüdőkben gyulladás alakulhat ki, és folyadék halmozódhat fel bennük. A bronchopulmonális diszplázia néha érett újszülöttekben is kialakulhat tüdőbetegség (pl. tüdőgyulladás) következtében.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az érintett újszülöttek légzése általában szapora, nehézlégzésük lehet mellkasi behúzódással belégzésben és alacsony véroxigén szinttel, mely a bőr kékes elszíneződését okozza (cianózis). Néha, súlyos esetben, az újszülött a levegőt csak lassan tudja kilélegezni, és "levegő csapda" alakulhat ki, mely miatt a mellkas túlfújtnak látszik.
Noha néhány súlyos állapotú újszülött több hónapos kezelés után is meghalhat, a legtöbben azért túlélik a betegséget. A tüdőelváltozások több év alatt gyógyulnak. Később azonban nagyobb körükben az asztma és a vírusos tüdőgyulladások (pl. a respirációs syncytialis vírus [RSV] által okozott, a téli hónapokban előforduló betegség) kockázata.
A bronchopulmonális diszplázia diagnózisa olyan koraszülöttnél állítható fel, aki hosszú ideig részesült gépi légzéstámogatásban, és akiben nehézlégzés és tartós oxigénigény észlelhető. Az alacsony véroxigén szint és a mellkasröntgen felvétel támasztják alá a diagnózist.
Megelőzés és kezelés
A lélegeztető gépeket csak végszükség esetén használják, és akkor is a lehető legóvatosabban, hogy elkerüljék a tüdőszövet károsodását. Amilyen hamar ez biztonsággal megtehető, megszüntetik a gépi lélegeztetést.
Bronchopulmonális diszpláziában kezdetben oxigén adására lehet szükség, hogy ne alakuljon ki cianózis.
Fontos a megfelelő táplálás, hogy elősegítsük a tüdők növekedését, és hogy az új tüdőszövet egészséges legyen. Így a károsodott terület aránya a teljes tüdőszövethez viszonyítva egyre kisebb lesz.
Mivel a gyulladt tüdőszövetekben folyadék halmozódik fel, a napi folyadékbevitelt meg kell szorítani, és vizelethajtók (diuretikumok) adásával fokozni lehet a vizeletbe történő folyadék kiválasztást.
Miután az ilyen újszülöttek kikerülnek a kórházból, kerülni kell, hogy cigarettafüst, vagy a hősugárzó, illetve fafűtéses kályha füstje érje őket. Kerüljék a kontaktust az olyan emberekkel, akiknek felső légúti fertőzésük van. Bizonyos esetekben részlegesen immunizálni lehet őket RSV fertőzéssel szemben úgy, hogy RSV ellenes specifikus antitesteket kapnak. Ezt az ellenanyagot ősszel és télen havonta kell beadni.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Koraszülöttek apnoéja
A koraszülöttek apnoéja 20 mp-nél tovább tartó légzésszünet.
A koraszülöttek apnoéja gyakran fordul elő az olyan koraszülöttek között, akik a 34. terhességi hét előtt születtek; gyakorisága és súlyossága az igen éretlen koraszülöttek között nagyobb. Ezekben az újszülöttekben a légzés szabályozásáért felelős agyterület (légzőközpont) még nem elég érett. Emiatt vannak olyan időszakok, amikor normálisan lélegzik az újszülött, és vannak olyanok, amikor légzést rövid szünetek szakítják meg. A nagyon pici koraszülöttekben apnoét okozhat a garat átmeneti elzáródása is a garatizmok csökkent tónusa vagy a nyak túlzott előrehajlása következtében; ezt obstruktív (elzáródás miatt kialakuló) apnoénak hívják. Idővel, ahogy a légzőközpont érik, ezek az epizódok egyre ritkábbak lesznek, majd a terminus (a szülés számított ideje) közelébe érve megszűnnek.
Panaszok, tünetek és kórisme
A koraszülöttekre rutinszerűen olyan monitort kapcsolnak, mely hangjelzéssel riaszt, ha a légzés hosszabb időre megszakad, vagy ha a szívfrekvencia lelassul. A légzésleállás, annak időtartamától függően, a vér oxigénszintjének a csökkenéséhez vezethet, mely a bőr kékes elszíneződését okozza (cianózis). Az alacsony véroxigén szint következtében lelassul a szívfrekvencia (bradikardia).
Az apnoe lehet valamilyen más betegség, pl. vérmérgezés (szepszis), alacsony vércukorszint (hipoglikémia) vagy lehűlés (hipotermia) tünete. Ezért, ha az apnoés epizódok gyakorisága megnő, az orvosnak meg kell vizsgálnia az újszülöttet, hogy kizárja ezeket a kórállapotokat.
Kezelés
Az apnoe kezelése a kiváltó októl függ. Ha a garat elzáródása okozza, az újszülöttet a hátára vagy az oldalára kell fektetni, és a fejét középállásba kell helyezni. Amennyiben az apnoés epizódok gyakorisága növekszik, különösen, ha cianózissal is jár, az újszülöttnek a légzőközpontot serkentő gyógyszert (pl. koffeint vagy aminofillint) adnak. Ha e kezelési módok nem akadályozzák meg a gyakori és súlyos apnoékat, a koraszülöttnek CPAP (folyamatos pozitív légúti nyomás) kezelésre vagy gépi légzéstámogatásra lehet szüksége.
Néhány héttel a szülés normálisan tervezett időpontja (terminus) előtt gyakorlatilag minden koraszülöttnél megszűnnek az apnoés epizódok. Néhány csecsemőt azonban még a tünetek teljes megszűnése előtt hazaadnak, és otthon monitorizálják őket; ez a gyakorlat azonban nem általánosan elfogadott. A koraszülöttek apnoéja és a hirtelen csecsemőhalál szindróma (sudden infant death syndrom - SIDS ) között, mely utóbbi általában hónapokkal a megszületés után fordul elő, nincs bizonyított összefüggés. Ugyanakkor az sincs bizonyítva, hogy apnoe-monitorral az otthonába bocsátva egy csecsemőt, csökkenne a SIDS kockázata. A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
A túlhordott újszülött
Túlhordott az az újszülött, aki a betöltött 42. terhességi hét után született.
A túlhordás ritkább, mint a koraszülés. Általában nem ismert annak az oka, hogy a terhesség miért folytatódik a terminuson túl.
Túlhordás esetén a méhlepény beszűkült működése veszélyezteti a magzatot. A terhesség vége felé, a méhlepény elkezd zsugorodni, és egyre kevésbé lesz képes ellátni a magzatot megfelelő mennyiségű tápanyaggal. Hogy ezt kompenzálja, a magzat a saját szervezetéből kezdi el felhasználni a zsírt és a szénhidrátokat az energiatermeléshez. Ennek eredményeként lelassul a növekedése, esetenként még veszít is a súlyából. Ha túlságosan összezsugorodik a méhlepény, akkor nem képes elég oxigént biztosítani a magzat számára, különösen a vajúdás alatt. Az oxigénhiány magzati distressz kialakulásához vezethet, és súlyos esetben az agy vagy más szervek károsodását eredményezheti. A foetális distressz következtében a magzat székletet (mekoniumot) üríthet a magzatvízbe, emellett mély, hüppögő légzőmozgást végezhet, melynek következtében mekoniumos magzatvíz kerülhet a tüdejébe a szülés előtt vagy alatta. Ilyenkor a megszületés után légzészavar alakulhat ki (mekónium aspirációs szindróma).
Panaszok, tünetek
A túlhordott újszülöttek bőre száraz, hámló, laza és sorvadt, különösen akkor, ha a méhlepény működése már súlyosan beszűkült. Gyakran riadtnak tűnnek. Ha a magzatvízben mekónium volt, a bőr és a körömágy zöldes színű lehet. A megszületés után hipoglikémiára (alacsony vércukorszint) hajlamosak, különösen olyankor, ha a szülés alatt rossz volt az oxigénellátottság.
Kezelés
A megszületés után újraélesztésre lehet szükség azoknál a túlhordott újszülötteknél, akiknél oxigénhiány, illetve foetális distressz alakult ki. Ha mekónium került a tüdőkbe, akkor lélegeztetés válhat szükségessé. A hipoglikémia megelőzésére intravénás cukoroldatot kell kapniuk, vagy gyakran kell őket anyatejjel, illetve tápszerrel etetni.
Amennyiben ezek a komplikációk nem jelentkeznek, a fő cél az, hogy megfelelően tápláljuk az újszülöttet, hogy minél előbb elérje a korának megfelelő súlyt.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
A terhességi korához képest kis súlyú újszülött
Azokat a koraszülött, időre született vagy túlhordott újszülötteket, akiknek a testsúlya a velük azonos terhességi hétre született újszülöttek 90%-ánál kisebb (a 10-es percentilis alatt van), a terhességi korához képest kis súlyúnak tekintjük.
Ennek az állapotnak számos oka lehet. Sok esetben egyszerűen genetikai tényezők okozzák, pl. a kistermetű szülők gyermekeiben (vagy ritkábban valamilyen speciális, alacsony termettel járó genetikai szindróma része lehet). Máskor a méhlepény beszűkült működése miatt a magzat nem jut elég tápanyaghoz, ezért a növekedése zavart szenved. Ez történhet olyankor, ha az anyának magas a vérnyomása, préeklampsziája, vesebetegsége vagy régóta fennálló cukorbetegsége van. A megszületés előtt szerzett vírusfertőzés (pl. citomegalovírus) is okozhatja. Gátolhatja a magzat növekedését az is, ha az anya dohányzik, alkoholt vagy tiltott drogokat fogyaszt a terhesség alatt. A genetikai szindrómák és a vírusfertőzések kivételével a kis születési súly nem okoz tüneteket. Ha a magzat növekedése a méhlepény működészavara és a rossz tápanyag-ellátottság miatt lassult le, akkor a megszületés után, ha megfelelően tápláljuk, fel fog gyorsulni a növekedése. Néhány, a terhességi korához képest kis súlyú újszülött, gyermek- és felnőttkorban is kicsi marad. A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
A terhességi korához képest kis súlyú újszülött
Azokat a koraszülött, időre született vagy túlhordott újszülötteket, akiknek a testsúlya a velük azonos terhességi hétre született újszülöttek 90%-ánál kisebb (a 10-es percentilis alatt van), a terhességi korához képest kis súlyúnak tekintjük.
Ennek az állapotnak számos oka lehet. Sok esetben egyszerűen genetikai tényezők okozzák, pl. a kistermetű szülők gyermekeiben (vagy ritkábban valamilyen speciális, alacsony termettel járó genetikai szindróma része lehet). Máskor a méhlepény beszűkült működése miatt a magzat nem jut elég tápanyaghoz, ezért a növekedése zavart szenved. Ez történhet olyankor, ha az anyának magas a vérnyomása, préeklampsziája, vesebetegsége vagy régóta fennálló cukorbetegsége van. A megszületés előtt szerzett vírusfertőzés (pl. citomegalovírus) is okozhatja. Gátolhatja a magzat növekedését az is, ha az anya dohányzik, alkoholt vagy tiltott drogokat fogyaszt a terhesség alatt. A genetikai szindrómák és a vírusfertőzések kivételével a kis születési súly nem okoz tüneteket. Ha a magzat növekedése a méhlepény működészavara és a rossz tápanyag-ellátottság miatt lassult le, akkor a megszületés után, ha megfelelően tápláljuk, fel fog gyorsulni a növekedése. Néhány, a terhességi korához képest kis súlyú újszülött, gyermek- és felnőttkorban is kicsi marad. A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Respirációs disztressz szindróma
A respirációs disztressz szindróma a koraszülöttekre jellemző légzészavar, melyben a tüdők léghólyagjai (alveolusok) a felületaktív anyag elégtelen termelése vagy hiánya következtében nem maradnak nyitva.
Ahhoz, hogy egy újszülött könnyen tudjon lélegezni, az szükséges, hogy a tüdők léghólyagjai levegővel telve nyitva tudjanak maradni. Normális esetben a tüdők - zsírokból és fehérjékből álló - felületaktív anyagot, más néven surfactantot termelnek. A surfactant nedvesítő anyagként működik, amely a léghólyagok belső felszínét béleli. Csökkenti a felületi feszültséget, és így lehetővé teszi, hogy az alveolusok a teljes légzési ciklus alatt nyitva maradjanak. A felületaktív anyag általában a 34. terhességi hét után kezd el termelődni. Minél korábban születik egy újszülött, annál nagyobb valószínűséggel alakul ki respirációs distressz szindróma a megszületés után. Majdnem kizárólag koraszülöttekben alakul ki ez a kórkép, és gyakoribb azok között, akiknek az édesanyja cukorbeteg volt a terhesség alatt.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az érintett újszülöttek tüdeje rugalmatlan, a léghólyagok hajlamosak teljesen összeesni, ezáltal a levegő teljesen kiürül a tüdőkből. Néhány nagyon éretlen koraszülött esetében a tüdők annyira rugalmatlanok lehetnek, hogy az újszülött a megszületés után képtelen lélegezni. Többnyire azonban a légzés beindul, de a tüdő igen merev, így súlyos légzészavar alakul ki. A respirációs disztressz nehézlégzés formájában jelentkezik, melynek jelei a bordakosár alatti mellkasi behúzódás, az orrnyílás kitágulása belégzéskor, valamint a nyögés kilégzéskor. Mivel a tüdők jelentős része légtelen, az újszülött vér oxigénszintje alacsony, amely a bőr kékes elszíneződését okozza (cianózis). Néhány óra alatt a betegség egyre súlyosabb lesz, ahogy a meglévő, kis mennyiségű felületaktív anyag elhasználódásával egyre több alveolus esik össze, és ahogy a légzőizmok elfáradnak és elgyengülnek. Végül is kezelés nélkül az oxigénhiány miatt károsodhat az agy, illetve más szerv, vagy akár meg is halhat az újszülött.
A diagnózis a tüneteken és a koraszülött kóros mellkasröntgen leletén alapszik.
Megelőzés és kezelés
A respirációs disztressz szindróma kockázata jelentősen csökkenthető, ha a szülést biztonságosan késleltetni tudják addig, amíg a magzat tüdeje nem termel elegendő felületaktív anyagot. A szülészorvos amniócentézist is végezhet, melynek során kevés magzatvizet szív le fecskendővel, és abból vizsgálja, megfelelő-e a surfactant termelés. Ha még nem elegendő a felületaktív anyag, de a koraszülés már nem kerülhető el, az orvos kortikoszteroid (betametazon vagy dexametazon) injekciókat adhat az anyának. A kortikoszteroidok átjutnak a méhlepényen, és felgyorsítják a magzat surfactant termelését. Az első injekciót követő 48 órán belül a magzat tüdejének az érettsége eléri azt a szintet, amikor már nem alakul ki respirációs distressz szindróma, vagy ha mégis, enyhe lefolyásra lehet számítani.
Enyhe fokú respirációs disztressz szindróma esetén a megszületés után csak oxigénkezelésre lehet szükség, melyet fejbúrába vagy csövön keresztül az orrba lehet adni. Súlyos esetben folyamatos pozitív légúti nyomással kell az oxigént bejuttatni. A folyamatos pozitív légúti nyomás (continuous positive airway pressure, CPAP) azt jelenti, hogy az újszülött mindkét orrnyílásába kis csövet helyeznek, melyen keresztül saját maga lélegzik be pozitív nyomású oxigént vagy levegőt. A nagyon beteg újszülöttek légcsövébe csövet (tubust) kell vezetni (intubáció), melyen keresztül lélegeztető géppel támogatják a légzését.
A surfactant készítmények használata életmentő lehet, és csökkenti a szövődmények (pl. a tüdőléghólyagok kiszakadása [légmell]) kialakulásának a kockázatát. Ezek a készítmények a természetes felületaktív anyaghoz hasonlóan viselkednek. Alkalmazhatók a szülőszobán közvetlenül a megszületés után a respirációs distressz szindróma megelőzésére, vagy az első néhány életórában olyan koraszülötteknek, akikben már kialakultak a betegség tünetei. Intubált újszülötteknek a tubuson keresztül lehet a légcsőbe beadni.
A surfactant kezelést többször is meg lehet ismételni az első életnapokban, amíg a respirációs distressz szindróma meg nem szűnik.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Átmeneti tahipnoe
Az újszülöttek átmeneti tahipnoéja (átmeneti szapora légzés, újszülöttkori nedves-tüdő [wet-lung] szindróma) olyan átmeneti légzészavar, mely alacsony véroxigén szinttel jár, és amelyet a megszületés után, a tüdőben lévő túlzott mennyiségű folyadék okoz.
Ez a kórkép általában a néhány héttel idő előtt, vagy az időre született újszülöttekben fordul elő. Gyakoribb császármetszést követően. Főként olyankor tapasztalható, amikor elmarad a szülés előtti vajúdás (pl. programozott császármetszés során).
A megszületés előtt a tüdőléghólyagokat folyadék tölti ki. Közvetlenül a megszületés után a folyadéknak ki kell ürülnie, hogy a léghólyagok levegővel telődhessenek, és az újszülött normálisan tudjon lélegezni. Hüvelyi szülés során a folyadék egy részét a mellkasra ható nyomás kipréseli a tüdőkből. A nagyobb része pedig gyorsan felszívódik a léghólyagokat bélelő sejtekbe, ahonnan rögtön továbbjut a vérkeringésbe. Ha ez nem történik elég gyorsan, az alveolusok továbbra is részben folyadékkal teltek lesznek, mely nehezíti az újszülött légzését.
Átmeneti tahipnoe esetén szapora légzés és a respirációs disztressz tünetei észlelhetők belégzésben mellkasi behúzódással, kilégzésben pedig nyögéssel; ha a vér oxigénszintje lecsökken, a bőr kékesen elszíneződhet (cianózis). A mellkasröntgen kóros képet mutat.
A legtöbb beteg 2-3 nap alatt teljesen meggyógyul. Általában oxigénkezelést igényelnek, néhány esetben azonban folyamatos pozitív légúti nyomásra (continuous positive airway pressure, CPAP - ami azt jelenti, hogy az újszülött mindkét orrnyílásába egy kis csövet helyeznek, melyen keresztül saját maga lélegzik be pozitív nyomású oxigént vagy levegőt) vagy gépi légzéstámogatásra lehet szükség.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
Szülési sérülés
A szülési sérülés olyan károsodás, amely a megszületés folyamán, általában a szülőcsatornán történő áthaladáskor keletkezik.
A magzat károsodásának a veszélyével járó nehéz szülés olyankor fordul elő, amikor a szülőcsatorna túl kicsi, vagy a magzat túl nagy (ami időnként a cukorbeteg édesanyák gyermekeire jellemző). Nagyobb a sérülés valószínűsége akkor is, ha a magzat rendellenes testhelyzetben fekszik a megszületés előtt. Összességében, a szülési sérülések sokkal ritkábban fordulnak elő napjainkban, mint az elmúlt évtizedekben.
Sok újszülöttben alakul ki jelentéktelen, bizonyos területek duzzanatával és bevérzésével járó sérülés a megszületés során.
Fejsérülés:A legtöbb szülés során a fej kerül elsőként a szülőcsatornába, és ezért a nyomásnak is a fej van legjobban kitéve. A duzzanat és bevérzés általában nem súlyos, és néhány nap alatt gyógyul. A kefálhematóma vérzéses sérülés, mely puha púpként jelenik meg valamelyik koponyacsont felszínén, a csontot borító vastag rostos (fibrózus) hártya alatt. Kezelést nem igényel, hetek vagy hónapok alatt eltűnik.
Nagyon ritkán eltörhet valamelyik koponyacsont. Hacsak a tört rész nem nyomódik be (impressziós koponyatörés), gyorsan, kezelés nélkül gyógyul.
Idegsérülés:Ritkán következik be. Ha a fogóval megnyomják az arcideget (nervus facialis), az egyik oldalon az arc izmainak a gyengesége léphet fel. Ez jól látható, amikor síráskor az újszülött arca aszimmetrikussá válik. Kezelést nem igényel, általában néhány hét alatt gyógyul.
Nagy gyermekek esetén, nehéz szülés során, az újszülött karjait ellátó nagyobb idegek rongálódhatnak és sérülhetnek. Ez a kar vagy kéz bénulását (paralizis) okozza. Néha a rekeszizmot (a mellkasi és a hasi szerveket elválasztó izmot) ellátó ideg is sérülhet, mely az azonos oldali rekeszizom bénulását okozza. Ilyenkor az újszülöttnek légzészavara alakulhat ki. A kar izmait és a rekeszizmot ellátó idegek sérülése általában néhány hét alatt teljesen meggyógyul. A vállak túlzott mozgatása kerülendő, hogy az idegek meggyógyulhassanak. Nagyon ritkán a kar, és esetleg a rekeszizom is, még hónapok múlva is gyenge lehet. Ilyenkor műtétre lehet szükség, hogy újraegyesítsék a szétszakadt ideget.
A gerincvelő sérülése, mely a szülés során a gerinc túlfeszítése miatt alakulhat ki, nagyon ritka. Következménye bénulás lehet a sérülés szintje alatt. A gerincvelő károsodása gyakran maradandó.
Csontsérülés:Ritkán, nehéz szülés következtében eltörik valamelyik csont, leggyakrabban a kulcscsont. Az újszülött csontjainak a törései zöldgally-törések, gyorsan és zavartalanul gyógyulnak.
Mekónium aspirációs szindróma
A mekónium aspirációs szindróma az olyan újszülöttek légzészavara, akik mekóniumot "lélegeztek be" (aspiráltak) a tüdejükbe a megszületés előtt, alatt vagy közvetlenül utána.
A mekónium a megszületés előtt a belekben képződő sötétzöld, székletszerű anyag. Normálisan az újszülött először a megszületés után ürít mekóniumot, amikor elkezd enni. Stressz hatására azonban, pl. amikor a vér oxigénszintje lecsökken, a magzat mekóniumot üríthet a magzatvízbe. Ugyanezen stressz következtében a magzat erőteljes légzőmozgást végez, és így a mekóniumot tartalmazó magzatvizet a tüdejébe "lélegezheti". A megszületés után az aspirált mekónium elzárhatja a légutakat, így az általuk ellátott tüdőrészek összeesnek. Megtörténhet az is, hogy bizonyos légutakat csak részben zár el, így belégzéskor a levegő eljut az elzáródás mögött lévő tüdőterületekre, kilégzéskor azonban nem tud onnan kijönni. Így az érintett tüdőrészek túlfújódhatnak. A tüdő egyes területeinek a progresszív túlfújása az alveolusok szakadásához, majd a tüdő összeeséséhez vezethet. A levegő összegyűlhet a tüdő körüli mellüregben is (légmell). Az aspirált mekónium emellett a tüdő gyulladását is okozhatja (pneumonitisz).
A mekónium aspirációs szindróma túlhordott újszülöttekben általában súlyosabb lefolyású, mint az időre születettekben, mert a kevesebb magzatvízben a mekónium kevésbé hígul fel, és így komolyabb irritációt okoz. Mekónium aspirációs szindróma esetén a perzisztáló pulmonális hipertenzió kialakulásának a kockázata is nagyobb. Az érintett újszülötteken a respirációs disztressz tünetei észlelhetők. Szaporán lélegeznek, a mellkasfal alsó része belégzéskor behúzódik, kilégzéskor pedig nyögés hallatszik. Az újszülött bőre kékes lehet (cianózis), ha a vér oxigénszintje lecsökken.
A megszületéskor észlelhető sűrűn mekóniumos magzatvíz, a kialakuló légzészavar és a kóros mellkasröntgen felvétel alapján felállítható a diagnózis.
A szülés során, ha a magzat bőre mekóniumos, a száját, orrát és garatját azonnal le kell szívni, hogy eltávolítsuk a mekóniumot. Ha az újszülött bágyadt, vagy az ingerekre nem reagál, csövet kell a légcsövébe vezetni (intubáció), és azon keresztül kell a lehető legtöbb mekóniumot eltávolítani a légutakból.
Az újszülöttnek oxigént kell adni, és szükség szerint géppel kell lélegeztetni. Ha intubálni kell őt, ismételt szívásokkal kell megpróbálni a mekónium nagy részét eltávolítani. A géppel lélegeztetett újszülötteket gondosan figyelni kell, hogy nem alakul-e ki náluk valamilyen súlyos szövődmény, pl. légmell vagy perzisztáló pulmonális hipertenzió.
A mekónium aspirációs szindrómát a legtöbb újszülött túléli. Ha azonban a betegség súlyos fokú, különösen, ha perzisztáló pulmonális hipertenzióval szövődött, akár halálos is lehet.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
A koraszülött
Koraszülött az, aki a betöltött 37. terhességi hét előtt születik; az ilyen újszülött szervei éretlenek.
Az újszülöttek kb. 8%-a jön koraszülöttként a világra. Sokuk csupán néhány héttel korábban születik, és nincsenek a koraszülöttségükből adódó problémáik. Minél korábban születik azonban egy koraszülött, annál valószínűbb, hogy számos súlyos, akár életveszélyes szövődmény fog kialakulni. Az újszülöttkori halálozás leggyakoribb oka az igen nagyfokú éretlenség. Az igen éretlen koraszülötteknél nagy a kockázata annak is, hogy később krónikus problémák jelentkezzenek, különösen megkésett fejlődés és tanulási zavarok. Ennek az az oka, hogy a belszerveknek nem volt elég idejük, hogy a megszületés előtt megfelelően kifejlődjenek.
A koraszülés okát általában nem ismerjük. Gyakrabban fordul elő azonban szegény, alacsonyan képzett, rosszul táplált vagy beteges nők között, illetve olyanoknál, akiknek kezeletlen betegségük vagy fertőzésük van a terhesség alatt. A korán elkezdett terhesgondozás mellett kisebb a koraszülés kockázata. Ismeretlen okból a fekete bőrű nők között jelentősen gyakoribb a koraszülés, mint más népcsoportok esetén. Nagyobb a kockázat ikerterhesség, valamint az anya súlyos vagy életveszélyes betegsége (pl. súlyosan magas vérnyomás vagy vesebetegség, preeklampszia vagy eklampszia ), illetve a méh fertőzése (korioamnionitisz) esetén is.
Panaszok, tünetek
A koraszülöttek súlya általában kevesebb, mint 2500 gramm. Testi jellemzőik alapján az orvosok általában meg tudják állapítani az újszülöttek terhességi korát (az az időtartam, amelyet a magzat a petesejt megtermékenyítésétől számítva a méhen belül eltölt).
Éretlen tüdők:A koraszülöttek tüdejének nincs elegendő ideje, hogy a megszületés előtt teljesen kifejlődjön. Az ilyen újszülöttek esetében nagy valószínűséggel alakul ki a respirációs distressz szindróma. A kórkép akkor lép fel, ha a tüdők nem elég érettek ahhoz, hogy felületaktív anyagot (surfactant: lipidek [zsírok] és fehérjék keveréke, mely elősegíti, hogy a tüdő léghólyagocskái nyitva maradjanak) termeljenek. Éretlen agy: Az agynak az a része, amely a légzés szabályozásáért felel, annyira éretlen lehet, hogy az újszülött légzése szabálytalan lesz rövid légzésszünetekkel, és előfordulnak 20 mp-nél hosszabb időszakok, amikor a légzés teljesen leáll (apnoe). Éretlen az agynak az a területe is, amely a száj és a garat mozgását szabályozza, ezért a koraszülöttek nem tudnak rendesen szopni és nyelni, és nem tudják megfelelően összehangolni légzésüket a táplálkozással.
Agyvérzés:A nagyon éretlen koraszülöttek esetében nagyobb az agyvérzés kockázata. A vérzés tipikusan a germinális mátrixnak nevezett agyterületen kezdődik és továbbterjed az agyban lévő üregek, az agykamrák felé. A vérzésnek ez a formája leggyakrabban azokban fordul elő, akik igen korán, a 32. terhességi hét előtt születtek, és akikben valami komplikáció volt a vajúdás vagy a szülés során, vagy a megszületés után légzészavar (pl. respirációs distressz szindróma) alakult ki. A vérzés kiterjedésétől függően az újszülöttek lehetnek tünetmentesek, vagy kialakulhat letargia, görcs vagy tartós eszméletlenség (kóma) is. Kis vagy mérsékelt fokú agyvérzés esetén a fejlődés általában normális. Nagyon nagy kiterjedésű agyvérzés mellett nagyobb a halál vagy a későbbi tanulási, illetve más idegrendszeri rendellenességek kialakulásának a kockázata.
Rendellenes vércukorszint:Mivel a koraszülöttek nem képesek a normális vércukorszint fenntartására, gyakran igényelnek intravénás cukorinfúziót vagy kis mennyiségekkel történő gyakori etetést. Rendszeres cukorbevitel nélkül alacsony vércukorszint alakul ki (hipoglikémia). A legtöbb újszülöttben a hipoglikémia nem okoz tüneteket. Vannak azonban olyanok, akikben bágyadtság és izomtónus csökkenés, etetési nehézség vagy nyugtalanság alakul ki. Néha görcsök jelentkezhetnek. Ha túl sok cukrot kapnak intravénásan, akkor a vércukorszint magas is lehet (hiperglikémia). A hipergliémia többnyire nem okoz tüneteket.
Éretlen immunrendszer:Az igen éretlen koraszülöttek vérében alacsony az ellenanyagok (antitestek) szintje, melyek védenék a fertőzésektől, és amelyek a terhesség vége felé a méhlepényen keresztül kerülnek az anyából a magzat szervezetébe. Ezért koraszülöttség esetén a fertőzések, különösen a szepszis (vérmérgezés) kockázata nagyobb. A kezelés során használt különböző eszközök (katéterek, lélegeztetőgép) tovább növelik a súlyos fertőzések kialakulásának a kockázatát.
Éretlen vesék:A megszületés előtt a magzatban keletkező felesleges anyagok a méhlepényen átjutva az anya veséjén keresztül ürülnek. A megszületés után az újszülött veséinek kell ezt a feladatot ellátniuk. A vese működése az igen éretlen koraszülöttekben rossz, de a vese érésével párhuzamosan javul. Éretlen vesék esetén a szervezet só és vízháztartásának a szabályozása szenved zavart.
Éretlen emésztőrendszer és máj: Kezdetben a koraszülöttek táplálása nehézkes lehet. Nemcsak azért, mert éretlen a szopó- és nyelési reflexük, hanem azért is, mert kicsi a gyomruk, és az lassan ürül. A nagyon éretlen koraszülöttekben kialakulhat a belek belső felszínének igen súlyos károsodása (nekrotizáló enterokolitisz ). Koraszülöttekben a bilirubin kiválasztása sokszor nem megfelelő, ezért felhalmozódhat a vérükben, és így gyakrabban alakul ki náluk sárgaság az első néhány napon, mint az érett újszülöttek esetében. A sárgaság általában enyhe fokú, és amint az újszülött nagyobb mennyiségeket kezd enni és fokozódik a bélmozgás, megszűnik. Néha igen magas bilirubinszint alakul ki, amely a magikterusz veszélyét hordozza magában. A magikterusz a bilirubin lerakódás következtében kialakuló agykárosodás.
A testhőmérséklet szabályozás zavara:Mivel a koraszülöttek testfelülete a testsúlyukhoz viszonyítva nagy, igen gyorsan lehűlhetnek, különösen, ha a szobában hideg vagy huzat van. A lehűléskor jelentősen felgyorsul az anyagcsere, mivel az újszülött így próbálja megőrizni a normális testhőmérsékletet.
Megelőzés
A legjobb módszer a koraszülés megelőzésére, ha a várandós nő odafigyel a saját egészségére. Tápláló ételeket kell ennie és kerülnie kell a cigarettát, az alkoholt és a kábítószereket. Ideális esetben már a terhesség legelejétől rendszeresen terhesgondozásra kell járnia, hogy minden rendellenességet időben fel lehessen ismerni, és kezelni lehessen. Ha felmerül, hogy a szülés idő előtt beindulna, akkor a szülészorvos adhat az anyának olyan gyógyszereket (pl. magnézium-szulfátot vagy ritodrint), amelyek lelassítják vagy leállítják a méhösszehúzódásokat. Lehet kortikoszteroidokat (pl. betametazon vagy dexametazon) is adni, amelyek elősegítik a magzat tüdejének az érését. A szteroidok az agyvérzés kockázatát is csökkentik koraszülöttségben.
Kezelés és kórjóslat
A kezelés a komplikációk, pl. a respirációs distressz szindróma vagy a magas bilirubin szint kezelését jelenti. A nagyon éretlen koraszülötteket intravénásan kell táplálni, amíg nem tűrik a szondatáplálást, majd pedig a szájon keresztül történő etetést. A koraszülöttek napokig, hetekig vagy hónapokig kórházi ellátásra szorulnak. Az utóbbi évtizedek során a koraszülöttek túlélési esélyei drámaian növekedtek. A legtöbb koraszülött hosszú távú esélyei igen jók, és többségük normálisan fejlődik. Azok között azonban, akik különösen korán (gyakran a 28. terhességi hét előtt) születtek, nagyobb a halálozás és a súlyos betegségek, mint az értelmi fogyatékosság, az agyi bénulás, az epilepszia vagy a vakság gyakorisága. Szerencsére az életben maradt, igen éretlen koraszülötteknek csak kis részénél alakulnak ki ezek a problémák. Nagyobb részüknek az intelligenciája normális, a tanulási zavarok azonban gyakoriak, melyek miatt esetenként speciális segítséget igényelnek.
![]()
